A szexmánia diadala

A hatvanas évek szexuális forradalma után az 1980-as években újabb hullám indult el a tengerentúlról, amely azt hangsúlyozza, hogy a kielégülés a legfontosabb a férfi-nõ kapcsolatban, legyen az házasság vagy akár egyéjszakás kaland.

– Nem számít sem a hely,sem az idõ, mindenkinek az az egyetlen célja, hogy kielégüljön. Lehetõleg a társától, a párjától, de még ez sem volt igazán fontos. A szabad párválasztással az utolsó tabut is ledöntötték – véli Rusz Edit szexológus.

Az örömszerzés központi témává vált, szinte elvárták, hogy mindenki kérkedjen a szexkalandjaival. A tartós kapcsolatok ritkaságszámba mentek, és egyre korábban kezdtek nemi életet élni a tizenévesek. Ma már senki sem kapja fel a fejét arra, ha 13-14 éves leányanyákról hall a hírekben.

Csakhogy a túl nagy szabadosságnak mindig megvan a böjtje: a túlburjánzott szexmánia is megtorpant, méghozzá az AIDS megjelenésével. A fertõzéstõl való félelem és szorongás talán azért is vált életünk részévé, hogy visszaszorítsa ezt a szélsõséges, vad szexuális rohamot. A kiégéstõl azonban a XXI. század elején sem félünk, elfojtott érzéseinket még erõteljesebben, durvábban, sokszor agresszívebben fejezzük ki a szexben.

– Kiéheztünk az extrém dolgokra. A különleges helyszínek, a lebukás veszélyének izgalma vagy a szerepjátékok csak az elsõ lépést jelentették. Ma már az anális és a csoportszex dívik, a fiatalokat pedig arra bátorítja az internet, hogy minden elképzelhetõ perverziót kipróbáljanak. Kérdés, hogy képesek leszünk-e valaha visszatérni a misszionáriuspózhoz…

blikk