Szexrabszolgaként tartották a nõket

Nem csupán a nõkre vonatkozott ez a szigor, a férfiaktól sem vették jó néven, ha ilyesmirõl akartak eszmét cserélni. A nõknél a szex élvezete gyakorlatilag egyet jelentett a bûnnel, ha valakirõl kiderült, hogy igényli, örömet okoz neki a testiség, akkor bizony mindenki megvetésére számíthatott az illetõ.

– Az angol úrhölgyek például a bútorok végtagjáról, nem a lábáról beszéltek társaságban, hiszen a láb illetlen képzeteket kelthet – magyarázza Rusz Edit szexológus. – Ugyanakkor a korabeli Londonban nyolcvanezer kéjhölgyet tartottak számon. A viktoriánus erkölcsökrõl szólva az utókor szemforgató prüdériáról beszél, pedig a kor embere nagyon is jól ismerte az erkölcstelennek tartott szex­praktikákat. A szexuális felvilágosítás hiánya szempontjából Londonban, Bécsben, Pesten és Budán is viktoriánus prüdéria uralkodott. Sok irodalmi mûben megjelent, hogy a feleséget elméletben angyalnak tekintették, de a valóságban rabszolgaként kezelték.

Aztán szépen lassan – az ipari forradalommal és a polgárság felemelkedésével egy idõben – a nõk nemcsak a politikában, hanem a párkapcsolat és a szex terén is jogot követeltek maguknak. Elkezdték követni a férfiakat, és élvezni a szerelmi együttléteket. Már nem akartak angyalarcúnak látszani, inkább azt akarták megtapasztalni, milyen hús-vér embernek és önállósodó nõnek lenni.

Blikk