Szerelmi praktikák

A sikeres szexuális élet kulcsa minden bizonnyal az odafigyelés, a merészség és az õszinteség, a jól megragadott pillanatok, de létezik néhány olyan szerelmi praktika, mellyel izgalmasabbá, változatosabbá tehetjük szexuális életünket. Az e témával foglalkozó írások a legváltozatosabb technikákat ajánlják, egyvalamirõl azonban sokszor elfeledkeznek: igazán jó partner az, aki gyöngéd és figyelmes, nem keres hibát a párja testében, viselkedésében, s ugyanakkor megragadja erotikus képzeletét. Viselkedésével és szavaival elhiteti, hogy kedvese vonzó és csábító, képes arra, hogy mellette valóban nõnek vagy valóban férfinak érezze magát.

Az elõjáték
A szeretkezés "terjeszkedõ" mozdulatok sorozata, a test kevésbé intim területeit érintõ simogatásokkal, csókokkal kezdõdik, majd csókolózással, az egész testet, az erogén zónákat is magába foglaló érintésekkel, az elõjátékkal folytatódik. Az elõjáték igazából a nõk orgazmusának elõkészítése miatt fontos, a férfiak hosszabb elõjáték nélkül is könnyen eljutnak az orgazmusig - ez persze nem azt jelenti, hogy õk nem lelik örömüket a hosszabb elõjátékban. A férfiak számára sokszor már a látvány is elegendõ ingernek bizonyul, míg a nõk mellük, csiklójuk és hüvelyük folyamatos ingerlése során jönnek izgalomba. Ha az ingerlés megszakad, az izgalom is elül, újrakezdéskor szinte a nulláról kell indulni. Éppen ellenkezõ hatást, azaz az izgalom fokozódását lehet elérni (a férfiaknál is) azzal, ha a simogatások egy bizonyos izgalmi állapot elérése után rövid idõre elkalandoznak más testtájakra, majd visszatérve folytatódik a megkezdett ingerlés.
A szexuális felvilágosítást szolgáló irodalomnak köszönhetõen ma már szinte mindenki elõtt világos, hogy a csikló (klitorisz) központi szerepet játszik a nõ izgalmi állapotának alakulásában. Ez az egyetlen olyan szerv, amelynek izgatása, behatolás nélkül, közvetlenül képes orgazmust kiváltani. A hatvanas évek óta a szexológusok az orgazmus minden fajtájának kiindulópontjaként értékelik, ide sorolva a hüvelyi orgazmust is. (Érdekes, hogy úgy tûnik, jelenléte mégsem nélkülözhetetlen, ugyanis a világon élõ 84 millió klitorisz nélküli, operált asszony közül sokan számoltak be intenzív gyönyörérzésrõl.) A csikló változatos módon ingerelhetõ, ujjal, nyelvvel, vibrátorral, a hímvesszõ vagy a test nyomásával.

A simogatás mûvészete
Izgalom hiányában a csikló száraz marad, kevés nyállal, krémmel vagy síkosító zselével meg kell nedvesíteni, különben a simogatás durva dörzsölésként hat, ami valószínûleg még a szeretkezés folytatásától is elveszi a nõ kedvét. Finoman kell tehát hozzáérni, kifejezett nyomkodás nélkül és soha nem állandóan ugyanazon a helyen, hanem elkalandozva más, közeli érzékeny területek felé is, majd visszatérni, és ritmikusan folytatni a mûveletet, hogy a feszültség az orgazmusig fokozódjon. Minden nõnek más az ízlése a hely, a nyomás, a ritmus, a mozgás, a stimuláció folyamatossága és szakaszossága tekintetében. A klitorisz különbözõ részeinek ujjal vagy nyelvvel való érintése különbözõ hatást válthat ki, vannak nõk, akik azt kedvelik a legjobban, ha a csikló tövét ingerlik, másoknál hatásosabb a klitorisz oldalainak vagy éppen az aljának az érintése. Néhányan az erõs ingereket, dörzsölést kívánják, de a legtöbb nõ a gyengédebb érintést élvezi, sõt, egyesek számára a közvetlen ingerlés szinte elviselhetetlen. A simogatás hatását a reakción lehet lemérni, a figyelmes szeretõ mindig megpróbálja megfejteni, minek örül a partnere. Sok nõ úgy képzeli, hogy a hímvesszõ kézzel történõ ingerlése korántsem ilyen bonyolult feladat. Pedig a férfiak elvárásai is változatosak a szorítás erõségét, a mozdulatok ritmusát illetõen. A túl durva mozdulatok fájdalmat is okozhatnak, nem árt, ha a férfi is megmutatja partnerének, hogyan szeretné, ha péniszét ingerelné.

Az orális szex
Az orális közösülés, azaz a nemi szervek szájjal, nyelvvel való ingerlése, ma már gyakori és természetes szexuális tevékenységnek számít, valószínûleg kevés azoknak a pároknak a száma, akik legalábbis ne próbálták volna ki szexuális érintkezéseik során. Sok ember élvezi az orális szexet, mások inkább elkerülik, idegenkednek a kipróbálásától. Ennek az egyik leggyakoribb oka az, hogy nem értik pontosan, mit is várnak el tõlük, a másik oka pedig a gátlások és a félelem. A félelem oka legtöbbször az, hogy a partner számára kellemetlen, undorító lehet a nemi szervek íze vagy szaga, esetleg attól tartunk, hogy az õ íze és szaga hat taszítóan ránk. Ilyen esetben nagyon fontos a partner megnyugtatása, hiszen a mindennapi tisztálkodási szokások tisztán tartják a nemi szerveket, nincs rossz szaguk, a szexuális izgalom normális, egészséges illata akár izgató is lehet a partner számára. Sok nõ azért vonakodik a hímvesszõ szájjal történõ izgatásától (felláció), mert attól fél, hogy fulladozni fog partnere péniszétõl, ezért jobb, ha a férfi nem erõlteti és rábízza, hogy mekkora rész ingerlésére vállalkozik. Szintén gyakori a nõk attól való félelme, hogy a magömlés a szájukban történik majd meg. Ha a partnernõ tart ettõl, soha nem szabad erõltetni, meg kell várni, amíg magától is megbarátkozik a gondolattal. Az orális szexnek nemcsak az elõjáték során van szerepe, hanem sokszor az orgazmus elérésében is. A nõk nagy része úgy jut a legkönnyebben orgazmushoz, ha csiklójukat a partner a nyelvével ingerli (cunnilinguatió).
Az ún. 69-es pozíció, amikor a partnerek fordítva, fej-láb irányban helyezkednek el, lehetõséget ad arra, hogy a partnerek egyszerre adják és fogadják az ingereket. Sokak számára ez nagyon izgató, mások inkább azt szeretik, ha csak egy dologra, az adásra vagy a fogadásra kell koncentrálniuk.

Forrás: Család és Egészség

[LHP.HU]