Amit a nõk szexhazugságairól tudni kell
Közzétéve: 2009.02.27.
Bizonyára sokan örülnek a címnek. Fõleg a férfiak... A nõk szexhazugságairól lesz szó. Arról, hogyan csapják be partnereiket, s hazudnak örömet, amikor valójában azt meg sem élték. Csak évek múltán jönnek rá, hogy leginkább önmagukat csapták be. De akkor már késõ. Vagy mégsem?
Az õszinteségrõl
A mai kor fiataljainak rögeszméje az õszinteség. Állandóan azt hajtogatják, azt kérik számon a barátaikon, munkatársaikon, élettársaikon, sõt a tévében szereplõkön is. Holott ez a fene nagy õszinteség nagyon kétélû dolog, s a legtöbb esetben vagy nem mûködik, vagy nagy bajt okoz. Már-már azt hiszem, az õszinteségre hivatkozók nem is tudják igazán, mirõl beszélnek. Elvárják, hogy minden köntörfalazás nélkül, nyíltan mondjon véleményt mindenki, ugyanakkor önmaguk ezt betartani képtelenek.
Remek jó példa erre a Való Világ, ahol az önmagukat legõszintébbnek tartók is bizony mást mondanak szemtõl szembe, és teljesen mást az illetõ háta mögött, s mást gondolnak (ami a szavazásnál derül ki). De – higgye el mindenki – ez igazán a való világ, hiszen a gyakorlatban is így történik. Ugyanis nem lehet mindig, minden körülmények között igazat mondani, mert az sértõ is lehet, s mert egyszerûen nincs rá szükség.
Belebukás…
Ebbe buknak bele a párkapcsolatok is. Az õszinte fiatalok a saját kardjukba dõlnek, amikor a szókimondásról papolnak, de közben önmaguknak és a hozzájuk legközelebb állóknak hazudnak igazán. Vegyük a szex mindennapi esetét a nõk szempontjából! Itt hazudnak a leginkább. A mai nõk azt várják el a partnerüktõl a szexben, hogy nekik örömet, azaz kéjt okozzon. Legyen figyelmes, gondoskodó és magabiztos, a szexben pedig kezdeményezõ lepedõ-akrobata. Mondjuk, ennek az elvárásnak – finoman szólva – kevesen tudnak megfelelni. De egyre többen akarnak, s ez méltánylandó!
A férfiak lesik a partnerüket, hogy neki tényleg jó-e, várják a hangos és látványos visszajelzést (mert ezt tanulták a pornóból), de bizony ritkán a partner iránt érzett szerelemtõl hajtva, jóval inkább a teljesítményük ellenõrzéseképpen. A nõk pedig – õszinteség ide vagy oda – legtöbbször eljátsszák a kéjt. Nagyokat sóhajtanak, nyögnek, kéjesen tekeregnek és erotikus pillantásokat vetnek büszkeségtõl dagadó partnerükre (mert ezt õk is a pornóból tanulták).
Önbecsapás a javából!
A nõk képesek arra is, hogy önmagukkal is elhitessék, az átélt szeretkezés minõségi volt. Ugyanígy – szintén az õszinteség jegyében – becsapják barátnõiket is, akiknek fergeteges, többszörösen átélt orgazmushegyekrõl számolnak be, akik elhiszik a mesét, s elkezdik ugyanezt követelni a partnerüktõl. Csak ami már elõször sem jött be, hogyan jönne be másodszorra?
Átverik partnerüket is, mert õ az akció után büszkén megveregeti a saját vállát, s elhiszi önmagáról, hogy macsóbb a macsónál, õ a tökéletesség szobrának modellje. De mégis a hazug önbecsapó a legnagyobb vesztes. Ugyanis az a férfi, aki a tökéletességérõl kap visszajelzést, nem akar még jobb lenni, azaz elhiszi magáról azt, amit éppen hinni akar. Ennélfogva nem is törekszik a változtatásra, tehát a szex mindig azon a szinten marad, ahol ekkor áll! De erre a visszafordíthatatlan folyamatra a nõk sokszor csak évek múltán jönnek rá.
Mi legyen akkor…?
Három-négy, esetleg tizenhárom-tizennégy év múlva mondja meg a nõ a partnerének, hogy „na, apukám, amit eddig csináltál, azt felejtsd el, mert soha nem volt orgazmusom, csak eljátszottam”? Mit fog szólni erre a partner, a büszke hím, aki minden nap nyerõnek érezte magát? Egész eddig… Nem csak összeomlik, hanem azonnal új partnert keres vigasztalódásra. Tíz közül kilenc. A maradék egy meg bánatában impotens lesz. Korábban kellett volna mindezt megbeszélni!
De hogyan? Megmondja a nõ a férfinak a szeretkezés utáni pillanatokban a „jó volt, drágám?” kérdésre, hogy „dehogy! Nem is éreztem semmit!”, vagy mit kell tenni? Isten ments ilyen kijelentést tenni! (Pedig ez lenne a tiszta õszinte!!! Csakhogy ebbe a férfi ott a helyszínen belepusztulna!) Finoman kell a tudtára adni, hogy máskor ezen vagy azon változtasson, jó volt, de ezért vagy azért lehetne még jobb, ezt vagy azt nem szeretem, viszont amazt nagyon szeretném!
Azaz lehet informálni, terelgetni, de ehhez tudni kell, hogy mit és hogyan szeretne a nõ. Ha önmaga sem tudja, akkor viszont gáz van. Ugyanis a férfiak zöme nem parafenomén és nem gondolatolvasó. Tehát a nõnek ismerni kell a saját testét és igényeit.
Orgazmuskultusz
Az utóbbi években azt tapasztalom, hogy a férfiak és nõk egyaránt azt hiszik, hogy a szeretkezés célja maga az orgazmus. NEM! NEM ÍGY VAN! Ez nem egy verseny, nem egy teljesítményorientált számonkérés, még ha gyakran annak is néz ki. Nem kell gyõzni, legyõzni. Adni kell, s akkor lehet kapni, és ha a másik is így gondolja, akkor máris tökéletes az egész. Egy nõ vállalja fel önmagát olyannak, amilyen!
Adja magát a szexben a férfinek, legyen nyitott, befogadó, odaadó! Ne csak keféljen, hanem szeresse a partnerét és a szexet! Akkor majd minden összejön magától. Az orgazmus egy bonbon a torta tetején. A szeretkezés maga egy torta, ami, ha a fenti odaadással történik, tele van bonbonokkal… Az ugyanis vele jár!
eletmod.hu
Az õszinteségrõl
A mai kor fiataljainak rögeszméje az õszinteség. Állandóan azt hajtogatják, azt kérik számon a barátaikon, munkatársaikon, élettársaikon, sõt a tévében szereplõkön is. Holott ez a fene nagy õszinteség nagyon kétélû dolog, s a legtöbb esetben vagy nem mûködik, vagy nagy bajt okoz. Már-már azt hiszem, az õszinteségre hivatkozók nem is tudják igazán, mirõl beszélnek. Elvárják, hogy minden köntörfalazás nélkül, nyíltan mondjon véleményt mindenki, ugyanakkor önmaguk ezt betartani képtelenek.
Remek jó példa erre a Való Világ, ahol az önmagukat legõszintébbnek tartók is bizony mást mondanak szemtõl szembe, és teljesen mást az illetõ háta mögött, s mást gondolnak (ami a szavazásnál derül ki). De – higgye el mindenki – ez igazán a való világ, hiszen a gyakorlatban is így történik. Ugyanis nem lehet mindig, minden körülmények között igazat mondani, mert az sértõ is lehet, s mert egyszerûen nincs rá szükség.
Belebukás…
Ebbe buknak bele a párkapcsolatok is. Az õszinte fiatalok a saját kardjukba dõlnek, amikor a szókimondásról papolnak, de közben önmaguknak és a hozzájuk legközelebb állóknak hazudnak igazán. Vegyük a szex mindennapi esetét a nõk szempontjából! Itt hazudnak a leginkább. A mai nõk azt várják el a partnerüktõl a szexben, hogy nekik örömet, azaz kéjt okozzon. Legyen figyelmes, gondoskodó és magabiztos, a szexben pedig kezdeményezõ lepedõ-akrobata. Mondjuk, ennek az elvárásnak – finoman szólva – kevesen tudnak megfelelni. De egyre többen akarnak, s ez méltánylandó!
A férfiak lesik a partnerüket, hogy neki tényleg jó-e, várják a hangos és látványos visszajelzést (mert ezt tanulták a pornóból), de bizony ritkán a partner iránt érzett szerelemtõl hajtva, jóval inkább a teljesítményük ellenõrzéseképpen. A nõk pedig – õszinteség ide vagy oda – legtöbbször eljátsszák a kéjt. Nagyokat sóhajtanak, nyögnek, kéjesen tekeregnek és erotikus pillantásokat vetnek büszkeségtõl dagadó partnerükre (mert ezt õk is a pornóból tanulták).
Önbecsapás a javából!
A nõk képesek arra is, hogy önmagukkal is elhitessék, az átélt szeretkezés minõségi volt. Ugyanígy – szintén az õszinteség jegyében – becsapják barátnõiket is, akiknek fergeteges, többszörösen átélt orgazmushegyekrõl számolnak be, akik elhiszik a mesét, s elkezdik ugyanezt követelni a partnerüktõl. Csak ami már elõször sem jött be, hogyan jönne be másodszorra?
Átverik partnerüket is, mert õ az akció után büszkén megveregeti a saját vállát, s elhiszi önmagáról, hogy macsóbb a macsónál, õ a tökéletesség szobrának modellje. De mégis a hazug önbecsapó a legnagyobb vesztes. Ugyanis az a férfi, aki a tökéletességérõl kap visszajelzést, nem akar még jobb lenni, azaz elhiszi magáról azt, amit éppen hinni akar. Ennélfogva nem is törekszik a változtatásra, tehát a szex mindig azon a szinten marad, ahol ekkor áll! De erre a visszafordíthatatlan folyamatra a nõk sokszor csak évek múltán jönnek rá.
Mi legyen akkor…?
Három-négy, esetleg tizenhárom-tizennégy év múlva mondja meg a nõ a partnerének, hogy „na, apukám, amit eddig csináltál, azt felejtsd el, mert soha nem volt orgazmusom, csak eljátszottam”? Mit fog szólni erre a partner, a büszke hím, aki minden nap nyerõnek érezte magát? Egész eddig… Nem csak összeomlik, hanem azonnal új partnert keres vigasztalódásra. Tíz közül kilenc. A maradék egy meg bánatában impotens lesz. Korábban kellett volna mindezt megbeszélni!
De hogyan? Megmondja a nõ a férfinak a szeretkezés utáni pillanatokban a „jó volt, drágám?” kérdésre, hogy „dehogy! Nem is éreztem semmit!”, vagy mit kell tenni? Isten ments ilyen kijelentést tenni! (Pedig ez lenne a tiszta õszinte!!! Csakhogy ebbe a férfi ott a helyszínen belepusztulna!) Finoman kell a tudtára adni, hogy máskor ezen vagy azon változtasson, jó volt, de ezért vagy azért lehetne még jobb, ezt vagy azt nem szeretem, viszont amazt nagyon szeretném!
Azaz lehet informálni, terelgetni, de ehhez tudni kell, hogy mit és hogyan szeretne a nõ. Ha önmaga sem tudja, akkor viszont gáz van. Ugyanis a férfiak zöme nem parafenomén és nem gondolatolvasó. Tehát a nõnek ismerni kell a saját testét és igényeit.
Orgazmuskultusz
Az utóbbi években azt tapasztalom, hogy a férfiak és nõk egyaránt azt hiszik, hogy a szeretkezés célja maga az orgazmus. NEM! NEM ÍGY VAN! Ez nem egy verseny, nem egy teljesítményorientált számonkérés, még ha gyakran annak is néz ki. Nem kell gyõzni, legyõzni. Adni kell, s akkor lehet kapni, és ha a másik is így gondolja, akkor máris tökéletes az egész. Egy nõ vállalja fel önmagát olyannak, amilyen!
Adja magát a szexben a férfinek, legyen nyitott, befogadó, odaadó! Ne csak keféljen, hanem szeresse a partnerét és a szexet! Akkor majd minden összejön magától. Az orgazmus egy bonbon a torta tetején. A szeretkezés maga egy torta, ami, ha a fenti odaadással történik, tele van bonbonokkal… Az ugyanis vele jár!
eletmod.hu
Bónusz+ hirdetések
