Félrelépéseinkrõl

Gangestad és Thornhill vizsgálatukban az evolúciós pszichológia fogalmaival próbálták értelmezni, mi hajt egyes férfiakat és nõket a tartós kapcsolataikon kívüli alkalmi szexuális kapcsolatokba. A megcsalás ugyanis minden korban kockázatos dolog volt, a legtöbb partnergyilkosság és válás még ma is a hûtlenség miatt történik.

A férfiak és a nõk evolúciós értelemben eltérõ viszonyt mutatnak a szexhez. A férfiak evolúciós szempontból akkor járnak jól, ha minél több gyermekük születik "kis befektetéssel", pl. alkalmi kapcsolatokból. Ezzel szemben a nõk érdeke az, hogy olyan férfitõl szüljenek gyermeket, aki élethossziglan hajlandó lesz "invesztálni" az utódnevelésbe.

A férfi hûtlenség biológiai gyökerei tehát sokkal kézenfekvõbbek, a nõk részérõl a hûtlenségnek azonban egyetlen nyeresége lehet; az, hogy az alkalmi partnertõl született gyermek genetikailag "jobb kiadás" lesz. A hûtlen nõk öntudatlan programja tehát az lehet, hogy "szerezz egy invesztálásra hajlamos tartós partnert, és ess teherbe egy jó géneket hordozó férfitõl".

Felmerül azonban a kérdés, honnan tudja egy nõ egy férfirõl, hogy az jó géneket hordoz, vagyis hogy "megéri" vele a hûtlenség? Hétköznapibban: miért vonzó egy férfi szexuálisan?

Számos vizsgálat igazolta, hogy a férfiak vonzereje a szimmetrikusságukban rejlik, vagyis, hogy a páros testrészek milliméterre azonos méretûek, és az arc szimmetrikus. A szimmetrikusság biológiailag a fejlõdést zavaró tényezõknek való ellenálló képességet jelzi. Az ilyen férfiak általában férfiasabbak, izmosabbak és dominánsabbak is, mint azt más vizsgálatok eredményeibõl lehet tudni.

Gangestad és Thornhill 203 tartós kapcsolatban élõ egyetemistát vizsgáltak mindenféle szempontokból, és eredményeikbõl kiviláglik, hogy minél szimmetrikusabb egy férfi, annál több nõvel van az idõk során alkalmi szexuális kapcsolata. Más vizsgálatokból azt is tudjuk, hogy a nõk ciklusuk legtermékenyebb szakaszában különösen nagy vonzalmat éreznek az ilyen férfiak iránt, ugyanakkor házasodni inkább a kicsit femininebb férfiakkal szeretnek, mert azokat hûségesnek, gyermekszeretõnek, kooperatívnak látják.

Gangestad és Thornhill azt is vizsgálták, milyen nõk hajlamosak a hûtlenségre. Kiderült, hogy minél hidegebb és távolságtartóbb egy nõ, annál kevésbé lesz hajlamos külsõ kapcsolatokra, és minél nyitottabb egy nõ az intimitásra és minél jobban szorong attól, hogy partnere elhagyja, annál több alkalmi kapcsolata lesz. Ez utóbbi a szerzõk szerint egyfajta védekezés az elhagyással szemben.

A nõk hûtlenségét tehát legjobban a "jó gének" elmélet magyarázza, szögezik le a szerzõk, és idézik mások azon eredményét, hogy a tartós kapcsolatban élõ nõ ciklusa legtermékenyebb idõszakában vonzódik legjobban a nagy szimmetriát mutató férfiakhoz, és hogy orgazmusa, amelynek biológiai célja a sperma jobb "célba juttatása", erõsebb a nagy szimmetriát mutató alkalmi partnerrel, mint a férjjel.

Ehhez hozzátehetjük egy másik kutatás eredményeit, amely a hûtlenségnek egy másik aspektusát ragadja meg: a nõk biológiailag erõsen vonzódnak a szociális hatalom ("híresség") különféle jeleihez, de az alkalmi kapcsolatok célja nem feltétlen egy elõnyös házasság/kapcsolat reménye, hanem saját szexuális vonzerejük és értékük tesztelése.

A hûtlenség tehát - úgy tûnik- "beépített" biológiai program mindkét nem részére, ettõl persze mit sem változik az erkölcsi megítélése - valószínûleg még egy evolúciós pszichológus szemében sem. A levonható tanulságok: ne menjünk feleségül szimmetrikus férfihez, és vegyünk feleségül hideg nõt.

[LHP.HU]