Partizánból kurtizán lett Rákosi unokahúga
Közzétéve: 2006.01.15.
Rákosi Évának hívták, ma más néven, egyedül él a személyi kultuszáról hírhedett miniszterelnök, Rákosi Mátyás unokahúga. Anyám nélkül nõttem fel, pici gyerekként kerültem ki a Szovjetunióba. Hol ez, hol az fogadott be” - mesélte.
Egy alkalommal a sok éhezéstõl fejletlen 12 éves gyerek vöröskeresztes, köztiszteletnek örvendõ, kommunista nevelõszülõkhöz került. Fel sem fogta, miért simogatják, miért kell meztelenül felnõttek közé feküdnie. Nem ismerte a szót: pedofília. Csak sikított, nem tudták kellõen betörni, ezért pucéran, mezítláb kidobták a hóra. Késõbb Ivanovóban tanultam Mao Ce-tung két fiával.
Közben sebesülteket ápoltam, nyolc olyan katonát is, akiknek minden végtagját amputálták. Meggyõzõdéssel hittem az eszmében” - emlékszik vissza Éva. Partizánnak állt, sokan azt hitték róla, Rákosi Mátyás lánya. Negyvenkilósan cipelte a fegyvereket, az adó-vevõt, lovas felderítõként az orosz sztyeppéken, Lengyelországon és a Tátrán keresztül. Többször átkelt a frontvonalon a német megszállók mögé, és bajtársai tömegével hullottak el körülötte.
Tífuszt kapott, már a lovas kocsira dobták a hullák közé, amikor segítségért kiáltott. A partizáncsapat tagja volt Dékán István, késõbbi férje is. Tõle lett várandós, öt hónapos terhesen egy bevetésen elvetélt. Partizánegységük 2240 kilométert tett meg, 72 hadmûveletben 5000 katonát, 16 tankot, 21 katonai szerelvényt, 120 gépkocsit, 2 repülõt és 38 hidat semmisítettek meg. Maga Rákosi Mátyás tûzte mellére a Lenin és Sztálin képével díszített Honvédõ Háború Partizánja kitüntetést.
Késõbb megházasodtam, jöttek sorba a gyerekek. Férjem belügyes tisztként hozzájutott a Rajk-ügy aktáihoz, leírta Rákosinak, hogy ez koncepciós per lesz. Már jött a fekete autó, hogy viszi. Rohantam Matyi villájába - mert így neveztük a családban Rákosit.” Tehetetlen dühében hozzávágott egy széket, az asztal üveglapja összetörött. Rákosi ismerte dührohamait, tudta, ha nem tesz valamit, képes leszúrni egy üvegdarabbal. Intézkedett.
Éva tisztázatlan körülmények között vesztette el férjét, Dékán Istvánt, akit 1975-ben Moszkvába hívtak a háború befejezésének harmincadik évfordulóját megünnepelni. Egykori partizántársai a Vörös téri felvonulás reggelén, május 8-án - ötvenhatodik születésnapján - holtan találták a szállodai szobájában. A moszkvai dokumentumok szerint egy nappal késõbb, 9-én, a magyar halotti bizonyítvány szerint viszont 19-én halt meg szívelégtelenségben.
Csak a hamvait akarták hazaküldeni. Három napig tüntettem a követség elõtt fekete ruhában, hogy látni akarom a holttestét, de amikor megérkezett a koporsó, nem mertem kinyitni. Féltem, hogy nincs benne” - idézi fel a múltat Éva. A gyász letelte után próbált új férjet keresni. Minden elvárását egyetlen férfiban fellelni nem tudta.
Az egyikkel jól lehetett beszélgetni, a másikkal kirándulni, a harmadikkal jó volt a szex, a negyedik szerette a színházat. Ez egy egész szocialista brigád.
Egy napon bánatában átment a szomszédos szálloda bárjába. Jöjjön velem, százötven márkát kap” - szólította meg egy férfi. Ötvenévesen kurvának néztek, de számolni kezdtem, és az összeg meggyõzött! Hány pasim volt? - egy se. Férjem egyetlen, szerelmem tán három, ezenkívül csak kuncsaftok, igaz, abból sok. Egy fuvarért 4000 dollárt is kaptam, abban az idõben ebbõl házat tudtam vásárolni. Élveztem a szakmát, nem unatkoztam, s annyi pénzt kerestem, hogy bejárhattam a világ 40 országát, Indiától Mexikóig.”
Kurtizánként fontos beosztásban lévõ transzvesztitát, nemzetközileg körözött bankrablókat, becsületes bajor földmûvest, olasz gyárigazgatót, szadistát és mazochistát ismert meg. Törzshelyei voltak, mint a Royal, a Gellért és az Intercontinental szállodák. Akadt vendég, aki 10 évig járt hozzá, bár húsz évvel fiatalabb volt nála. 72 évesen búcsúztam el tõle: nem bírom tovább, megöregedtem. Nem szégyellek és nem bántam meg semmit. Tudtam, hogy bizonyos összeg felett nincs becsület, de nem fogok könyörögni a hajdani elvtársaknak. A megalázás erõssé tett, a rágalom büszkévé, a gátlástalanság ellenállóvá, ma már a Rákosi név idegenül hangzik” - vallja.
blikk
Egy alkalommal a sok éhezéstõl fejletlen 12 éves gyerek vöröskeresztes, köztiszteletnek örvendõ, kommunista nevelõszülõkhöz került. Fel sem fogta, miért simogatják, miért kell meztelenül felnõttek közé feküdnie. Nem ismerte a szót: pedofília. Csak sikított, nem tudták kellõen betörni, ezért pucéran, mezítláb kidobták a hóra. Késõbb Ivanovóban tanultam Mao Ce-tung két fiával.
Közben sebesülteket ápoltam, nyolc olyan katonát is, akiknek minden végtagját amputálták. Meggyõzõdéssel hittem az eszmében” - emlékszik vissza Éva. Partizánnak állt, sokan azt hitték róla, Rákosi Mátyás lánya. Negyvenkilósan cipelte a fegyvereket, az adó-vevõt, lovas felderítõként az orosz sztyeppéken, Lengyelországon és a Tátrán keresztül. Többször átkelt a frontvonalon a német megszállók mögé, és bajtársai tömegével hullottak el körülötte.
Tífuszt kapott, már a lovas kocsira dobták a hullák közé, amikor segítségért kiáltott. A partizáncsapat tagja volt Dékán István, késõbbi férje is. Tõle lett várandós, öt hónapos terhesen egy bevetésen elvetélt. Partizánegységük 2240 kilométert tett meg, 72 hadmûveletben 5000 katonát, 16 tankot, 21 katonai szerelvényt, 120 gépkocsit, 2 repülõt és 38 hidat semmisítettek meg. Maga Rákosi Mátyás tûzte mellére a Lenin és Sztálin képével díszített Honvédõ Háború Partizánja kitüntetést.
Késõbb megházasodtam, jöttek sorba a gyerekek. Férjem belügyes tisztként hozzájutott a Rajk-ügy aktáihoz, leírta Rákosinak, hogy ez koncepciós per lesz. Már jött a fekete autó, hogy viszi. Rohantam Matyi villájába - mert így neveztük a családban Rákosit.” Tehetetlen dühében hozzávágott egy széket, az asztal üveglapja összetörött. Rákosi ismerte dührohamait, tudta, ha nem tesz valamit, képes leszúrni egy üvegdarabbal. Intézkedett.
Éva tisztázatlan körülmények között vesztette el férjét, Dékán Istvánt, akit 1975-ben Moszkvába hívtak a háború befejezésének harmincadik évfordulóját megünnepelni. Egykori partizántársai a Vörös téri felvonulás reggelén, május 8-án - ötvenhatodik születésnapján - holtan találták a szállodai szobájában. A moszkvai dokumentumok szerint egy nappal késõbb, 9-én, a magyar halotti bizonyítvány szerint viszont 19-én halt meg szívelégtelenségben.
Csak a hamvait akarták hazaküldeni. Három napig tüntettem a követség elõtt fekete ruhában, hogy látni akarom a holttestét, de amikor megérkezett a koporsó, nem mertem kinyitni. Féltem, hogy nincs benne” - idézi fel a múltat Éva. A gyász letelte után próbált új férjet keresni. Minden elvárását egyetlen férfiban fellelni nem tudta.
Az egyikkel jól lehetett beszélgetni, a másikkal kirándulni, a harmadikkal jó volt a szex, a negyedik szerette a színházat. Ez egy egész szocialista brigád.
Egy napon bánatában átment a szomszédos szálloda bárjába. Jöjjön velem, százötven márkát kap” - szólította meg egy férfi. Ötvenévesen kurvának néztek, de számolni kezdtem, és az összeg meggyõzött! Hány pasim volt? - egy se. Férjem egyetlen, szerelmem tán három, ezenkívül csak kuncsaftok, igaz, abból sok. Egy fuvarért 4000 dollárt is kaptam, abban az idõben ebbõl házat tudtam vásárolni. Élveztem a szakmát, nem unatkoztam, s annyi pénzt kerestem, hogy bejárhattam a világ 40 országát, Indiától Mexikóig.”
Kurtizánként fontos beosztásban lévõ transzvesztitát, nemzetközileg körözött bankrablókat, becsületes bajor földmûvest, olasz gyárigazgatót, szadistát és mazochistát ismert meg. Törzshelyei voltak, mint a Royal, a Gellért és az Intercontinental szállodák. Akadt vendég, aki 10 évig járt hozzá, bár húsz évvel fiatalabb volt nála. 72 évesen búcsúztam el tõle: nem bírom tovább, megöregedtem. Nem szégyellek és nem bántam meg semmit. Tudtam, hogy bizonyos összeg felett nincs becsület, de nem fogok könyörögni a hajdani elvtársaknak. A megalázás erõssé tett, a rágalom büszkévé, a gátlástalanság ellenállóvá, ma már a Rákosi név idegenül hangzik” - vallja.
blikk
Bónusz+ hirdetések
