Fehérnemû história
Közzétéve: 2005.06.05.
A romantika világa a teltkarcsú hölgyeknek kedvezett, aki pedig ettõl eltérõ alakot kapott a sorstól, az a mellét, és a csípõjét az alsóruházatba rejtett tömésekkel hangsúlyozta ki. A karcsúságot a halcsontos vászonfûzõ (mieder), akár 10-15 centiméterrel is képes rövidebbre venni. A fehérnemû többrétegû, hímzésekkel díszített len- és pamutvászon alapanyagú öltözék volt. Ándörver volt az az ujjatlan vagy rövid ujjú nappali ing, mely térd alatt verdeste annak hordozóját. A szintén térd alatt összefogott bõ alsónadrág pedig középen, elöl, illetve hátul vágása pedig nem a tapizás végett díszített, hanem, hogy megkönnyítse a szükség elvégzését. A harisnyát pamutból, vagy selyembõl „verték” és már akkor is felkötötték. A reggeli öltözködéskor a térdig érõ ing fölé fûzték a fûzõt majd erre a fûzõvédõt, és e fölé a két hímzett fodrokkal díszítettek alsószoknyát, és kész.
A szecesszió új nõideált adott a világnak, az S vonalút, aki mellét elõre dülleszti, hátsófelét igyekszik minél jobban kinyomni. Tartást fûzõ is hangsúlyozza, mely egyre hosszabb lesz, a derekat és a csípõt erõteljesen elszorítja, ám a melleket szabadon hagyja, merevítõi halcsontból vagy acélból készülnek. Nincsenek tömések, az alsószoknya kevésbé ráncolt, csípõtõl egyenletesen, harangalakban bõvül, anyaguk vászon és színes selyem. Létrejön a melltartó a fûzõ és a fûzõvédõ kombinációjából. Eleinte csupán csak fedés végett, hogy a késõbbiekben támaszt is nyújtson.
A 10-es évek sutba vágják a fûzõt, mely megmaradt formájában kizárólag a csípõt szorítja, a lehetõ legkevesebb merevítõvel, illetve merevítõ nélkül. A változások a természetes vonalú, nyúlánk nõi testet hozzák divatba, a molett nõk, tehát kimaradnak az osztásból. Az alul nyitott alsónadrág zárt vagy hátul gombolható lesz. Egyre népszerûbb az alsóingbõl és alsónadrágból összenõtt ingnadrág (a kombidressz).
A 20-as években a fiús megjelenés arat. A hölgyek rövidre vágatják a hajukat, s fülig érõ bubifrizurát hordanak. Az egyenes vonalú vagy alig karcsúsított ruha alá vékony pántos alsóing és alul gombolt ingnadrág illik. Létezik már bebújós alsónadrág is, amelyet deréknál gumival fog össze. A ruha rövidülésével, csupán combközépig ér. Az apró mintákkal hímzett, pasztellszínû fehérnemû vékony batisztból vagy selyembõl készül. A harisnya alapanyaga is selyem vagy mûselyem. Hogy az ideálnak számító kamaszfiúra hasonlítson, a nõ tornázik és koplal (a divatlapokban megjelenõ számos testgyakorlat, diéta, recept tanúsítja). Ez a módi új típusú fûzõt és melltartót hoz: a nem kívánatos domborulatokat (melleket, kerekebb csípõket) eltünteti, leszorítja.
1930 létre egy új fehérnemû a kombiné. Visszatérnek a nõies formák. A pántszerû melltartót felváltja a két különálló kosárból szabott modell. 1935 óta négyféle kosár (A,B,C,D) létezik. Az ingnadrág derékban szabott. Az alsószoknyából és az alsóingbõl létrejön az ingszoknya, illetve ennek rövidebb változata, a kombiné. A fûzõkészítõknél megjelennek a minden irányban nyúló anyagok. Újdonság a teljesen gumírozott, roll on csípõszorító. A vászon helyét – a pasztellszínû selyem mellett – a hímzett mûselyem foglalja el. Hazánkban az alsónemûkön is kedvelt a magyaros hímzésminta. Új anyagként pedig megjelenik a habselyem.
1940 nejlonharisnya évtizede, származási helye: Amerika. Az ideál pedig igencsak furcsa képletet ölt: férfiasan nõies nõ. Vállát tömés szélesíti, melle hangsúlyos, szoknyája térd alá ér. Az alsónadrág, a kombiné követi a ruha rövidülését. A melltartót a mell kiemelését szolgáló betétekkel, díszvarrásokkal készítik. A hódító nadrágviselet új fehérnemûtípust hoz létre: a csípõszorítós alsónadrágot. A mintás habselyem mellett kedvelt a fényes szatén. A második világháború utolsó éveiben tapasztalható anyaghiány divatba hozza a házilag horgolt vagy kötött alsónemût. A negyvenes évek szenzációja egy amerikai találmány: a nejlonharisnya. Tartósabb és szebb a mûselyem-, illetve selyemharisnyánál. Magyarországon sokáig annyira drága, hogy az elhasznált, szakadt darabokból újat kötnek.
1950 ismét divat a teltkarcsú nõ. Így hát visszatér a derekat elszorító, a melleket hangsúlyozó fûzõ, és megjelenik az önálló derékszorító. A dús kebleket kúpos kosarú melltartó emeli ki (drótmerevítõvel támasztják alá). A bõ szoknya divatjának köszönhetõen újra fontos szerepet kap a rövid, fodros alsószoknya, amely keményített vászonból, nejlontüllbõl, vagy habszivacsból készül. A szintetikus szálakból készült fehérnemû gyorsan népszerû lesz, mert olcsó és könnyen kezelhetõ. Vannak persze hátrányai is: a nedvességet nem szívja fel, ezért a test befülled, és “ráz”.
1960, fekete a mini alatt. A nõ pedig legyen vékony és kislányos. Divat a kis mell és a keskeny csípõ. A szoknya rövid, a vékony láb sokszor combközépig látható. A miniszoknya alól eltûnik a harisnyatartó, és megjelenik a harisnyanadrág. A mûszálas fehérnemû változatlanul virágkorát éli (hátrányait igyekeznek kiküszöbölni). Piacra kerül egy új, elasztikus hurkolt anyag: a sztrecs. Vidám színeivel hamar népszerû lesz a hölgyek körében. A pasztellt fölváltva, egyre több színben pompáznak az alsónemûk. Nem ritka a vadító “feketenemû” sem. A bugyi testre simul, télen viszont a hosszú szárú, térdnél csipkefodorral végzõdõ “tundrabugyi” divatozik, amelyhez kivágott trikó való. Feminista nõk ezrei dobálják tûzbe a nõiesség gyûlölt jelképét: a melltartót. A boltokban azért változatlanul kapható, az elasztikus darabokban már nincs merevítõ.
1970, minimális melltartó, maximális bugyi Sokféle fehérnemû hódít: a sportos uniszextõl a fodros romantikusig. A szoknyahossz sem állandó. Egyszerre modern a mini, a térdig érõ midi és a bokát verdesõ maxi. A nadrág végképp eluralja a nõi ruhatárat, szintén sokféle szabásvonallal: a széles trapéztól az egészen rövid forrónadrágig. A nõ a férfiéhoz hasonló pamut atlétatrikót és -alsót visel, bár a romantikus stílus jegyében felelevenedik a csipkés, pántos fûzõvédõ és a fodros alsószoknya divatja is. A melltartó lehet alul merevített és hosszított vagy rugalmas anyagból, varrás nélkül készülõ, úgynevezett minimál melltartó. Divatos a harisnyanadrág, de reneszánszát éli a csipkés harisnyatartó és a színes harisnya is. Az egyre kisebb bugyik mellett, változatlanul használatos a térdig érõ, csípõszorítós nadrág.
1980: vissza a fügefalevélhez Boldog-boldogtalan fekete csipkés alsónemût és fekete harisnyanadrágot hord. Madonna divatba hozza a melltartót – utcai viseletként. A divat maga a fehérnemû, legalábbis a ruha vagy a kosztümkabát alól kivillanó melltartópánt. Sztrecsbõl már, nemcsak alsónemû, hanem felsõruházat is készül. Alatta már tényleg nem lehet hosszú, vastag bugyit hordani. Megjelenik a tanga: elöl parányi háromszög, hátul vékony pántocska. A legparányibb takaró a fügefalevél után. Legnagyobb sláger: a body. A rugalmas, kényelmes, alul kapcsos darab egyszerûen blúzként viselhetõ. S megérkezik a lycra – a legrugalmasabb, legszebb és legtartósabb anyag napjainkig.
1990 a szoknya alatt a helyzet változatlan. A melltartónak viszont új neve van: Push up – vagyis nyomd fel! A beépített párnácskák bármilyen méretû kebellel csodát mûvelnek. Hasonló elv szerint készül a legeslegújabb bugyi és harisnyanadrág. A beépített idomok a lapos popsit kerekebbé varázsolják, a megereszkedett hátsófertályt – torna nélkül – akár öt centivel is megemelik.
horny
A szecesszió új nõideált adott a világnak, az S vonalút, aki mellét elõre dülleszti, hátsófelét igyekszik minél jobban kinyomni. Tartást fûzõ is hangsúlyozza, mely egyre hosszabb lesz, a derekat és a csípõt erõteljesen elszorítja, ám a melleket szabadon hagyja, merevítõi halcsontból vagy acélból készülnek. Nincsenek tömések, az alsószoknya kevésbé ráncolt, csípõtõl egyenletesen, harangalakban bõvül, anyaguk vászon és színes selyem. Létrejön a melltartó a fûzõ és a fûzõvédõ kombinációjából. Eleinte csupán csak fedés végett, hogy a késõbbiekben támaszt is nyújtson.
A 10-es évek sutba vágják a fûzõt, mely megmaradt formájában kizárólag a csípõt szorítja, a lehetõ legkevesebb merevítõvel, illetve merevítõ nélkül. A változások a természetes vonalú, nyúlánk nõi testet hozzák divatba, a molett nõk, tehát kimaradnak az osztásból. Az alul nyitott alsónadrág zárt vagy hátul gombolható lesz. Egyre népszerûbb az alsóingbõl és alsónadrágból összenõtt ingnadrág (a kombidressz).
A 20-as években a fiús megjelenés arat. A hölgyek rövidre vágatják a hajukat, s fülig érõ bubifrizurát hordanak. Az egyenes vonalú vagy alig karcsúsított ruha alá vékony pántos alsóing és alul gombolt ingnadrág illik. Létezik már bebújós alsónadrág is, amelyet deréknál gumival fog össze. A ruha rövidülésével, csupán combközépig ér. Az apró mintákkal hímzett, pasztellszínû fehérnemû vékony batisztból vagy selyembõl készül. A harisnya alapanyaga is selyem vagy mûselyem. Hogy az ideálnak számító kamaszfiúra hasonlítson, a nõ tornázik és koplal (a divatlapokban megjelenõ számos testgyakorlat, diéta, recept tanúsítja). Ez a módi új típusú fûzõt és melltartót hoz: a nem kívánatos domborulatokat (melleket, kerekebb csípõket) eltünteti, leszorítja.
1930 létre egy új fehérnemû a kombiné. Visszatérnek a nõies formák. A pántszerû melltartót felváltja a két különálló kosárból szabott modell. 1935 óta négyféle kosár (A,B,C,D) létezik. Az ingnadrág derékban szabott. Az alsószoknyából és az alsóingbõl létrejön az ingszoknya, illetve ennek rövidebb változata, a kombiné. A fûzõkészítõknél megjelennek a minden irányban nyúló anyagok. Újdonság a teljesen gumírozott, roll on csípõszorító. A vászon helyét – a pasztellszínû selyem mellett – a hímzett mûselyem foglalja el. Hazánkban az alsónemûkön is kedvelt a magyaros hímzésminta. Új anyagként pedig megjelenik a habselyem.
1940 nejlonharisnya évtizede, származási helye: Amerika. Az ideál pedig igencsak furcsa képletet ölt: férfiasan nõies nõ. Vállát tömés szélesíti, melle hangsúlyos, szoknyája térd alá ér. Az alsónadrág, a kombiné követi a ruha rövidülését. A melltartót a mell kiemelését szolgáló betétekkel, díszvarrásokkal készítik. A hódító nadrágviselet új fehérnemûtípust hoz létre: a csípõszorítós alsónadrágot. A mintás habselyem mellett kedvelt a fényes szatén. A második világháború utolsó éveiben tapasztalható anyaghiány divatba hozza a házilag horgolt vagy kötött alsónemût. A negyvenes évek szenzációja egy amerikai találmány: a nejlonharisnya. Tartósabb és szebb a mûselyem-, illetve selyemharisnyánál. Magyarországon sokáig annyira drága, hogy az elhasznált, szakadt darabokból újat kötnek.
1950 ismét divat a teltkarcsú nõ. Így hát visszatér a derekat elszorító, a melleket hangsúlyozó fûzõ, és megjelenik az önálló derékszorító. A dús kebleket kúpos kosarú melltartó emeli ki (drótmerevítõvel támasztják alá). A bõ szoknya divatjának köszönhetõen újra fontos szerepet kap a rövid, fodros alsószoknya, amely keményített vászonból, nejlontüllbõl, vagy habszivacsból készül. A szintetikus szálakból készült fehérnemû gyorsan népszerû lesz, mert olcsó és könnyen kezelhetõ. Vannak persze hátrányai is: a nedvességet nem szívja fel, ezért a test befülled, és “ráz”.
1960, fekete a mini alatt. A nõ pedig legyen vékony és kislányos. Divat a kis mell és a keskeny csípõ. A szoknya rövid, a vékony láb sokszor combközépig látható. A miniszoknya alól eltûnik a harisnyatartó, és megjelenik a harisnyanadrág. A mûszálas fehérnemû változatlanul virágkorát éli (hátrányait igyekeznek kiküszöbölni). Piacra kerül egy új, elasztikus hurkolt anyag: a sztrecs. Vidám színeivel hamar népszerû lesz a hölgyek körében. A pasztellt fölváltva, egyre több színben pompáznak az alsónemûk. Nem ritka a vadító “feketenemû” sem. A bugyi testre simul, télen viszont a hosszú szárú, térdnél csipkefodorral végzõdõ “tundrabugyi” divatozik, amelyhez kivágott trikó való. Feminista nõk ezrei dobálják tûzbe a nõiesség gyûlölt jelképét: a melltartót. A boltokban azért változatlanul kapható, az elasztikus darabokban már nincs merevítõ.
1970, minimális melltartó, maximális bugyi Sokféle fehérnemû hódít: a sportos uniszextõl a fodros romantikusig. A szoknyahossz sem állandó. Egyszerre modern a mini, a térdig érõ midi és a bokát verdesõ maxi. A nadrág végképp eluralja a nõi ruhatárat, szintén sokféle szabásvonallal: a széles trapéztól az egészen rövid forrónadrágig. A nõ a férfiéhoz hasonló pamut atlétatrikót és -alsót visel, bár a romantikus stílus jegyében felelevenedik a csipkés, pántos fûzõvédõ és a fodros alsószoknya divatja is. A melltartó lehet alul merevített és hosszított vagy rugalmas anyagból, varrás nélkül készülõ, úgynevezett minimál melltartó. Divatos a harisnyanadrág, de reneszánszát éli a csipkés harisnyatartó és a színes harisnya is. Az egyre kisebb bugyik mellett, változatlanul használatos a térdig érõ, csípõszorítós nadrág.
1980: vissza a fügefalevélhez Boldog-boldogtalan fekete csipkés alsónemût és fekete harisnyanadrágot hord. Madonna divatba hozza a melltartót – utcai viseletként. A divat maga a fehérnemû, legalábbis a ruha vagy a kosztümkabát alól kivillanó melltartópánt. Sztrecsbõl már, nemcsak alsónemû, hanem felsõruházat is készül. Alatta már tényleg nem lehet hosszú, vastag bugyit hordani. Megjelenik a tanga: elöl parányi háromszög, hátul vékony pántocska. A legparányibb takaró a fügefalevél után. Legnagyobb sláger: a body. A rugalmas, kényelmes, alul kapcsos darab egyszerûen blúzként viselhetõ. S megérkezik a lycra – a legrugalmasabb, legszebb és legtartósabb anyag napjainkig.
1990 a szoknya alatt a helyzet változatlan. A melltartónak viszont új neve van: Push up – vagyis nyomd fel! A beépített párnácskák bármilyen méretû kebellel csodát mûvelnek. Hasonló elv szerint készül a legeslegújabb bugyi és harisnyanadrág. A beépített idomok a lapos popsit kerekebbé varázsolják, a megereszkedett hátsófertályt – torna nélkül – akár öt centivel is megemelik.
horny
Bónusz+ hirdetések
