Használati utasítás a féltékeny partnerhez
Közzétéve: 2005.05.04.
A féltékenység a biztonság kérdése. Éppen ezért a legfontosabb biztosítani a másikat arról, hogy nem veszít el minket, s ez nem is fenyegeti. Triviálisan hangzik, de ennek ellenére épp az ellenkezõje történik. Ha valakit hûtlenséggel gyanúsítanak, akkor az megsértõdik, hûvösen, távolítóan fog viselkedni, ami csak megerõsíti a féltékeny ember gyanúját, s vádaskodásait még erõsebben fogja hangoztatni, hogy kiugrassa a nyulat a bokorból. Ez természetesen további elhidegüléshez vezet, a gyanúsított partner megijed, megsértõdik, s minél több információt visszatart, nehogy további alapot szolgáltasson a féltékenységre, gyanúsítgatásra. Az ilyen visszatartott információ azonban nem más, mint olaj a tûzre.
Vajon miért nem mond el részleteket a partner, miért hallgat el dolgokat, ha nem azért, hogy leplezze titkos vonzódását?
A támadás, és következtében az elhidegülés csak fokozódni fog. A kapcsolat elõbb-utóbb eljut az elviselhetetlenség határáig, mikor az elválás tûnik az egyetlen mentsvárnak. Ekkorra már elõkerülhet a bántalmazás, a fizikai erõszak is. Mi a megoldás? Hiszen ha a gyanúsított fél mindenrõl beszámol, többnyire az sem elég. A részletek részletére õ sem emlékszik, és egy ilyen tetten érhetõ emlékezet-kihagyás is elég ahhoz, hogy a gyanú újraéledjen. A követelõdzõ beszámoltatás - ha nincs mit bevallani - szintén rosszkedvet és elhidegülést okoz, ami ismét félreértelmezhetõ. Ha a követelõdzés hatására a megtörtént félrelépést valaki végül bevallja, attól a féltékenykedés nem múlik el, sõt annál erõsebb lesz. Újult erõvel csap fel a lángja, s folytatódik a szinte kínzássá fajuló faggatódzás.
Igazi csapdahelyzet ez, melyben - úgy tûnik - nincs jó megoldás. Vagy mégis van?
Megoldásért vissza kell nyúlnunk az eredethez. Miért alakult ki valakiben féltékeny gondolat? (Akár a múltbeli kapcsolatokra vonatkozó féltékenység, mikor még nem is ismerték egymást, tehát nem is vádolható, legfeljebb gondolati hûtlenséggel az illetõ.) Hiszen néhány héttel, hónappal korábban még harmonikusan éltek együtt. Valami történt, valaminek történnie kellett. Ha nem volt félrelépés, akkor más váltotta ki az elhagyástól való félelmet. Mi válthatja ezt ki? Mindenképpen az, hogy a másik úgy érzi, leértékelõdött partnere szemében. (Ha az mással köt kapcsolatot, az is azt jelenti, hogy leértékelõdött, már nem tud annyit nyújtani neki, mint korábban, már nem ér annyit, hogy a másik hûséges legyen hozzá, már nem olyan nélkülözhetetlen-vagyis nem olyan értékes.)
Mikor érzi úgy valaki, hogy leértékelõdött partnere szemében?
Ha az nem figyel rá eléggé, ha más irányú gondolatai kiszorítják a partnert, ha más irányú gondjai miatt nem jut ideje, energiája ezt a kapcsolatot ápolni, ellátni annyi odafordulással, mint eddig. Ha tele vagyunk gonddal, problémákkal, és ezt nem osztjuk meg partnerünkkel, nem avatjuk bele, akkor lehetõséget adunk arra, hogy félreértse a dolgot. Hogy magára vonatkoztassa. Ha nem beszéljük meg vele gondjainkat, joggal érezheti magát kirekesztettnek. Lehet, hogy védeni akarjuk partnerünket azzal, hogy nem mondjuk el neki problémáinkat, nem akarjuk terhelni vele: ne féljen, ne szorongjon miattuk õ is. Ám ezzel egyben elindíthatjuk a félreértések sorozatát. Ráadásul joggal érezheti az illetõ, nem tartjuk elég felnõttnek ahhoz, hogy megosszuk vele nehézségeinket, segítséget kérjünk tõle. Jó szándékunk ellenkezõjébe fordul, nemhogy megvédjük partnerünket, hanem még sokkal rosszabb érzéseket ültetünk el benne.
A féltékenység kezelése ott kezdõdik, mikor az még ki sem alakul.
A kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolaton, melyben a két fél egymás támogatására számít, megosztja a nehézségeket, hogyegyütt könnyebben viseljék azokat. A lényeg: visszaadni a féltékeny partner bizalmát. Ennek királyi útja pedig a kapcsolatban való biztonságérzésének megerõsítése. Ehhez a legkevésbé a szavak alkalmasak, sokkal inkább gesztusok.
A féltékenység táptalaja a hiányos kommunikáció
Megszüntetéséhez elengedhetetlen a megzavart kommunikáció helyreállítása, rendezése. S mivel a szóbeli meggyõzésnek az eredményessége igen alacsony, fõként a szavak nélküli kommunikáció alkalmas arra, hogy visszaadja a másikba vetett hitet. Bizalmas érintések kellenek, simogatások, jelzések arra, hogy igényeljük a másikat testileg, lelkileg. Fontos a szexualitás is, amely igen erõs kapocs ebben a helyzetben.
Ne okozzunk bûntudatot!
Nagy szerepet kap a dicséret, a másik elismerése mások elõtt is. Ez visszaállíthatja az esetleg megrendült társadalmi pozíció érzését is, a korábbi szintre. Gyakori, hogy valamilyen látványos lemondást követel a féltékeny partner. Ebben nem szabad feltétlen megadással szolgálni az esetleg irracionális igényt, hiszen a gyanú is megerõsödhet általa (ha errõl is képes volt lemondani, akkor komoly bûntudata lehetett), másfelõl meg néha megállíthatatlan az irreális igények, kérések áradata. Ezeknek jobb elejét venni azzal, hogy nem engedünk az ésszerûtlen követeléseknek.
[LHP.HU]
Vajon miért nem mond el részleteket a partner, miért hallgat el dolgokat, ha nem azért, hogy leplezze titkos vonzódását?
A támadás, és következtében az elhidegülés csak fokozódni fog. A kapcsolat elõbb-utóbb eljut az elviselhetetlenség határáig, mikor az elválás tûnik az egyetlen mentsvárnak. Ekkorra már elõkerülhet a bántalmazás, a fizikai erõszak is. Mi a megoldás? Hiszen ha a gyanúsított fél mindenrõl beszámol, többnyire az sem elég. A részletek részletére õ sem emlékszik, és egy ilyen tetten érhetõ emlékezet-kihagyás is elég ahhoz, hogy a gyanú újraéledjen. A követelõdzõ beszámoltatás - ha nincs mit bevallani - szintén rosszkedvet és elhidegülést okoz, ami ismét félreértelmezhetõ. Ha a követelõdzés hatására a megtörtént félrelépést valaki végül bevallja, attól a féltékenykedés nem múlik el, sõt annál erõsebb lesz. Újult erõvel csap fel a lángja, s folytatódik a szinte kínzássá fajuló faggatódzás.
Igazi csapdahelyzet ez, melyben - úgy tûnik - nincs jó megoldás. Vagy mégis van?
Megoldásért vissza kell nyúlnunk az eredethez. Miért alakult ki valakiben féltékeny gondolat? (Akár a múltbeli kapcsolatokra vonatkozó féltékenység, mikor még nem is ismerték egymást, tehát nem is vádolható, legfeljebb gondolati hûtlenséggel az illetõ.) Hiszen néhány héttel, hónappal korábban még harmonikusan éltek együtt. Valami történt, valaminek történnie kellett. Ha nem volt félrelépés, akkor más váltotta ki az elhagyástól való félelmet. Mi válthatja ezt ki? Mindenképpen az, hogy a másik úgy érzi, leértékelõdött partnere szemében. (Ha az mással köt kapcsolatot, az is azt jelenti, hogy leértékelõdött, már nem tud annyit nyújtani neki, mint korábban, már nem ér annyit, hogy a másik hûséges legyen hozzá, már nem olyan nélkülözhetetlen-vagyis nem olyan értékes.)
Mikor érzi úgy valaki, hogy leértékelõdött partnere szemében?
Ha az nem figyel rá eléggé, ha más irányú gondolatai kiszorítják a partnert, ha más irányú gondjai miatt nem jut ideje, energiája ezt a kapcsolatot ápolni, ellátni annyi odafordulással, mint eddig. Ha tele vagyunk gonddal, problémákkal, és ezt nem osztjuk meg partnerünkkel, nem avatjuk bele, akkor lehetõséget adunk arra, hogy félreértse a dolgot. Hogy magára vonatkoztassa. Ha nem beszéljük meg vele gondjainkat, joggal érezheti magát kirekesztettnek. Lehet, hogy védeni akarjuk partnerünket azzal, hogy nem mondjuk el neki problémáinkat, nem akarjuk terhelni vele: ne féljen, ne szorongjon miattuk õ is. Ám ezzel egyben elindíthatjuk a félreértések sorozatát. Ráadásul joggal érezheti az illetõ, nem tartjuk elég felnõttnek ahhoz, hogy megosszuk vele nehézségeinket, segítséget kérjünk tõle. Jó szándékunk ellenkezõjébe fordul, nemhogy megvédjük partnerünket, hanem még sokkal rosszabb érzéseket ültetünk el benne.
A féltékenység kezelése ott kezdõdik, mikor az még ki sem alakul.
A kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolaton, melyben a két fél egymás támogatására számít, megosztja a nehézségeket, hogyegyütt könnyebben viseljék azokat. A lényeg: visszaadni a féltékeny partner bizalmát. Ennek királyi útja pedig a kapcsolatban való biztonságérzésének megerõsítése. Ehhez a legkevésbé a szavak alkalmasak, sokkal inkább gesztusok.
A féltékenység táptalaja a hiányos kommunikáció
Megszüntetéséhez elengedhetetlen a megzavart kommunikáció helyreállítása, rendezése. S mivel a szóbeli meggyõzésnek az eredményessége igen alacsony, fõként a szavak nélküli kommunikáció alkalmas arra, hogy visszaadja a másikba vetett hitet. Bizalmas érintések kellenek, simogatások, jelzések arra, hogy igényeljük a másikat testileg, lelkileg. Fontos a szexualitás is, amely igen erõs kapocs ebben a helyzetben.
Ne okozzunk bûntudatot!
Nagy szerepet kap a dicséret, a másik elismerése mások elõtt is. Ez visszaállíthatja az esetleg megrendült társadalmi pozíció érzését is, a korábbi szintre. Gyakori, hogy valamilyen látványos lemondást követel a féltékeny partner. Ebben nem szabad feltétlen megadással szolgálni az esetleg irracionális igényt, hiszen a gyanú is megerõsödhet általa (ha errõl is képes volt lemondani, akkor komoly bûntudata lehetett), másfelõl meg néha megállíthatatlan az irreális igények, kérések áradata. Ezeknek jobb elejét venni azzal, hogy nem engedünk az ésszerûtlen követeléseknek.
[LHP.HU]
Bónusz+ hirdetések
