A szeretkezésrõl..........
Közzétéve: 2005.05.04.
Végül aztán a kapcsolat fejlõdése eléri azt a pontot, amikor a szeretkezés határozott lehetõséggé válik. Márpedig a szeretkezés vízválasztó: bármi történjék is, kapcsolatunk soha többé nem ugyanolyan azzal, akivel lefeküdtünk, vagy ahogy a Biblia mondja: "ismertük" egymást.
A "laza" hatvanas évek mítoszaiból úgy tûnik, mintha akkoriban minden gond nélkül ugráltunk volna egyik ágyból a másikba, senki nem félt az AIDS-tõl vagy a nemi betegségektõl, folyton szeretkeztünk, nem háborúztunk. Valójában azonban még az 1960-as évek sem voltak ennyire szabadosak és könnyûek. Sose volt olyan idõszak, amikor a szexuális kapcsolatok az öröm mellett ne okoztak volna szorongást is.
A statisztikák szerint a nyugati országokban a legtöbb ember huszonöt éves korára már egynél több szexuális partnere volt. Egy 1983-as vizsgálat kimutatta, hogy a férjek 7%-ának húsznál több, 22%-ának 6-20, 42%-ának 2-5 szexuális partnere és csak 29%-uk tartott ki egyetlen szexuális partner mellett. A heteroszexuális nõk 57%-ának egynél több, 17%-ának hatnál több partnere volt. Az emberek többsége nem teljesen monogám, de nem is hajlik igazán a promiszkuitásra. Valószínû, hogy életünk során viszonylag kevés emberrel fogunk szeretkezni. Amikor elõször fekszünk le valakivel, valószínûleg bonyolult érzelemegyüttest fog kiváltani belõlünk: vágyat, reménységet, szorongást, gyöngédségre való vágyakozást. A szeretkezés egyben az önuralom elvesztését is jelenti, ami egyeseket megijeszt, másokat ujjongásra késztet. Ezek a komplex érzések elárulják magukat a testbeszédben. Tipikus szorongásaink középpontjában az áll, hogy partnerünk mit gondol rólunk, és hogy kapcsolatunk megfelelõ stádiumban van-e a szexhez. Különbözõ egyéniségek különbözõ ütemben haladnak elõre.
Az általános aggályok a következõk:
Nem történik-e túl gyorsan?
Szeret engem vagy csak kíván?
Elég szexi vagyok?
Mit vár a másik a szexuális partnerétõl?
Más szexuális partnerei nagyszerûek voltak-e az ágyban?
Megértõ lesz-e, ha nem sikerül tüstént ragyogóan?
Kultúránk arra tanít minket, hogy inkább álcázzuk, mintsem megbeszéljük efféle aggodalmainkat, ami még nehezebbé a folyamatot. Ideges emberek néha tapintatlanul viselkednek, hogy leplezzék szorongásaikat.
Ha izgatottak vagyunk és közben szorongunk, valószínûleg nem tudjuk elfogulatlanul szemlélni a másik reagálását. Amikor az ember szerelmes, képtelen elfogulatlanul szemlélni a másikat. Pedig - fonák módon - egy kicsit mégiscsak el kell távolodnunk tõle ahhoz, hogy észrevehessük a reakcióit.
Egyesek - és nem mindig a férfiak - elvárják, hogy a kapcsolat gyorsan szexuális is legyen, másoknak nagyon nagy biztonságban kell érezniük magukat, mielõtt lefeküdnének valakivel. Lehet, hogy a múltban megsérültek. Ha érzékenyen reagálunk partnerünk tempójára, azzal kimutatjuk, hogy törõdünk vele, ez pedig elõsegíti, hogy a kapcsolat jó legyen.
Érzékenyen kell értelmeznünk a másik viselkedését; ne csak azt lássuk meg, amit látni akarunk. És ez nemcsak a kapcsolat kezdetén fontos: akármilyen hosszú ideje vagyunk is már együtt, tudnunk kell olvasni a másik jelzéseibõl, és tudatában kell lennünk a kettõnk közötti reakcióknak
[LHP.HU]
A "laza" hatvanas évek mítoszaiból úgy tûnik, mintha akkoriban minden gond nélkül ugráltunk volna egyik ágyból a másikba, senki nem félt az AIDS-tõl vagy a nemi betegségektõl, folyton szeretkeztünk, nem háborúztunk. Valójában azonban még az 1960-as évek sem voltak ennyire szabadosak és könnyûek. Sose volt olyan idõszak, amikor a szexuális kapcsolatok az öröm mellett ne okoztak volna szorongást is.
A statisztikák szerint a nyugati országokban a legtöbb ember huszonöt éves korára már egynél több szexuális partnere volt. Egy 1983-as vizsgálat kimutatta, hogy a férjek 7%-ának húsznál több, 22%-ának 6-20, 42%-ának 2-5 szexuális partnere és csak 29%-uk tartott ki egyetlen szexuális partner mellett. A heteroszexuális nõk 57%-ának egynél több, 17%-ának hatnál több partnere volt. Az emberek többsége nem teljesen monogám, de nem is hajlik igazán a promiszkuitásra. Valószínû, hogy életünk során viszonylag kevés emberrel fogunk szeretkezni. Amikor elõször fekszünk le valakivel, valószínûleg bonyolult érzelemegyüttest fog kiváltani belõlünk: vágyat, reménységet, szorongást, gyöngédségre való vágyakozást. A szeretkezés egyben az önuralom elvesztését is jelenti, ami egyeseket megijeszt, másokat ujjongásra késztet. Ezek a komplex érzések elárulják magukat a testbeszédben. Tipikus szorongásaink középpontjában az áll, hogy partnerünk mit gondol rólunk, és hogy kapcsolatunk megfelelõ stádiumban van-e a szexhez. Különbözõ egyéniségek különbözõ ütemben haladnak elõre.
Az általános aggályok a következõk:
Nem történik-e túl gyorsan?
Szeret engem vagy csak kíván?
Elég szexi vagyok?
Mit vár a másik a szexuális partnerétõl?
Más szexuális partnerei nagyszerûek voltak-e az ágyban?
Megértõ lesz-e, ha nem sikerül tüstént ragyogóan?
Kultúránk arra tanít minket, hogy inkább álcázzuk, mintsem megbeszéljük efféle aggodalmainkat, ami még nehezebbé a folyamatot. Ideges emberek néha tapintatlanul viselkednek, hogy leplezzék szorongásaikat.
Ha izgatottak vagyunk és közben szorongunk, valószínûleg nem tudjuk elfogulatlanul szemlélni a másik reagálását. Amikor az ember szerelmes, képtelen elfogulatlanul szemlélni a másikat. Pedig - fonák módon - egy kicsit mégiscsak el kell távolodnunk tõle ahhoz, hogy észrevehessük a reakcióit.
Egyesek - és nem mindig a férfiak - elvárják, hogy a kapcsolat gyorsan szexuális is legyen, másoknak nagyon nagy biztonságban kell érezniük magukat, mielõtt lefeküdnének valakivel. Lehet, hogy a múltban megsérültek. Ha érzékenyen reagálunk partnerünk tempójára, azzal kimutatjuk, hogy törõdünk vele, ez pedig elõsegíti, hogy a kapcsolat jó legyen.
Érzékenyen kell értelmeznünk a másik viselkedését; ne csak azt lássuk meg, amit látni akarunk. És ez nemcsak a kapcsolat kezdetén fontos: akármilyen hosszú ideje vagyunk is már együtt, tudnunk kell olvasni a másik jelzéseibõl, és tudatában kell lennünk a kettõnk közötti reakcióknak
[LHP.HU]
Bónusz+ hirdetések
