Skip to content

Másságok..Nimfománia stb..

Közzétéve: 2005.03.10.

Másságok..Nimfománia stb..

Arról senki sem tehet, ha olyan emberrel hozta össze a
sors, akinek szexuális viselkedése kóros, az átlagtól eltérõ. Arról viszont igen, ha belemegy a játékba, ami gyakran életre szóló következményekkel járhat. A nemi eltévelyedés oka a személyiségfejlõdésben keresendõ. Sajátos életfeltételek között, különféle megrázkódtatások nyomán az emberben perverziók, szexuális viselkedészavarok alakulhatnak ki. Ezek közül több büntetendõ cselekménynek számít. Ha ilyennel találkozunk, feljelentést kell tennünk önmagunk és mások védelmében.

Szadizmus

De Sade márki neve után szadistának nevezik azt az embert, aki csak úgy tud szexuális kielégüléshez jutni, ha partnerét testileg kínozza vagy lelkileg gyötri. Nõk és férfiak egyaránt lehetnek szadisták. Bizonyos mértékû szadizmus minden emberben van, hiszen a férfi gyengéd erõszakoskodása vagy a nõ szerelmi elõjátékban tanúsított harapása, karmolása szintén okozhat némi fájdalmat, de ez még semmiképpen sem nevezhetõ kórosnak. Valódi szadizmusról akkor beszélünk, ha az illetõ a kínzásban talál gyönyört, ha szexuális kielégülésének a partner megfélemlítése és fizikai fájdalma a feltétele. A szadizmus persze nem de Sade márki találmánya, ismerték ezt a magatartást már jóval régebben is. Különös képviselõi voltak például e viselkedésnek az úgynevezett flagellánsok, akik megkorbácsolták partnerüket, mert ez volt gyönyörük forrása.


Mazochizmus

A mazochizmus a szadizmus ellentéte, vagyis a mazochista a megalázás és a szenvedés érzésében leli gyönyörét. Az elnevezés Leopold Sacher-Masoch osztrák írótól származik, aki feleségével szerzõdést kötött, hogy hagyja magát megalázni, és hajlandó elszenvedni azokat a büntetéseket, amelyeket regényeiben leír. Sokan azt hiszik, hogy ez a magatartásforma elsõsorban a nõkre jellemzõ. Igaz, hogy a nõk szexuális fantáziájában gyakran szerepelnek mazochista jelenetek, de tévedés lenne ebbõl arra következtetni, hogy ez az óhajtott valóságot tükrözi. A mazochisták között szép számmal akadnak férfiak is, a prostituáltak sok olyan tekintélyes férfiról tudnának mesélni, aki a megaláztatásban leli örömét.

Pedofília

Veszélyes szexuális zavar, amikor a nemi vágy gyermekre irányul. Hiszen a gyermek számára a szexuális aktus maradandó személyiségbeli károsodást okoz, nem beszélve a gyermek szervezetének fejletlenségébõl adó esetleges, súlyos testi sérüléskrõl.
A pedofilek szexuális érdeklõdése kizárólag a serdülõkor elõtti, általában 6-12 éves gyermekekre irányul. Ezzel szemben a gyermekeket megrontó felnõttek jó része nem pedofil. Pusztán azért létesítenek gyermekkel szexuális kapcsolatot, mert velük szemben könnyen kihasználhatják hatalmi pozíciójukat. Kétféle irányultságú pedofília létezik: a szexuális vonzalom kialakulhat ellentétes és azonos nemû gyermekek iránt is. Az elsõ csoportba az úgynevezett „cukros bácsik" tartoznak, azok a férfiak, akik kiskorú lányok iránt éreznek szexuális vonzódást. A cukros bácsi gyakran csak szexuális játékra csábítja a kislányokat, s eközben nála ejakuláció következik be; de sor kerülhet valódi közösülésre is. A második csoportba tartozókat pederasztáknak nevezzük, õk különösen kisfiúk iránt éreznek nemi vonzalmat. A pedofil általában ösztönfejlõdésében megzavart, infantilis, megrekedt ember. Fél a vele szemben szexuális igényeket támasztó érett nõtõl, és legtöbbször az impotencia jeleit mutatja. A kiszolgáltatott gyerekekkel szemben viszont fölényben érzi magát, magabiztos, miután tényleges szexuális kudarc nem érheti.


A pedofilek és a törvény

A pedofília a megrontás, a nemi erkölcs elleni bûncselekmények körébe tartozik. A 14. életévét még be nem töltött kiskorú nemi szabadságát a törvény fokozottan védi. Megrontásnak minõsíti a 14. életévét még be nem töltött gyermekkel való közösülést és a fajtalanságot, ha az elkövetõ a 18. életévét meghaladta. A büntetés ilyenkor egy évtõl öt évig terjedõ szabadságvesztés. Ugyanígy büntetendõ az is, aki a 14. életévét még el nem ért gyermeket arra bírja rá, hogy mással közösüljön, illetve fajtalankodjék. A megrontás bûncselekménye azonban megvalósul már a közösülésre és a fajtalankodásra való rábeszéléssel is.


Frotterizmus

A nemi elhajlás egy formája, amikor a férfi a másik (legtöbbször idegen) emberhez odadörgölõzve szerez nemi örömöt és kielégülést. A tánc közbeni érintkezés ilyenfajta izgalmakra adhat lehetõséget. Szélsõséges esetben az ilyen személy a legkülönbözõbb módon próbál „orvul" élvezethez jutni, például a zsúfolt autóbuszon vagy villamoson próbálja kihasználni a helyzetet. Ha ilyesmit tapasztalsz, soha ne szégyelj segítséget kérni a veled utazó felnõttektõl.


Voajõrizmus

A szexuális érdeklõdésnek az a formája, amikor valakiben a meztelenség, az erotikus látvány, fõleg más emberek szexuális tevékenységének nézése („kukkolás") vált ki gyönyörérzést. Ebben a formájában kóros hajlamról van szó, a leskelõdõ férfiak és nõk ligetekben meglapulva, ablakon keresztül figyelnek meg szerelmespárokat, vagy éppen fürdéshez, lefekvéshez készülõket, mindig az „áldozat" tudta nélkül. Bizonyos mértékben mindenkiben megvan az ilyen érdeklõdés, de ez még nem nevezhetõ kórosnak. Ha valaki a szerelmi elõjáték alatt gyönyörködik partnere testében, az nyilvánvalóan nem kóros. Ha a kamaszfiú meglesi a vetkõzõ lányokat, az pusztán kíváncsiskodás. De az sem nevezhetõ természetellenesnek, ha valaki egy éjszakai mulatóban végignéz egy sztriptíz-mûsort.

Exhibicionizmus

Ez a magamutogatási szexuális viselkedészavar szinte minden országban büntetendõ cselekmény. Az exhibicionista férfi nemi szerve mutogatásával elõidézett megbotránkoztatással és megfélemlítéssel jut szexuális kielégüléshez. Az exchibicionizmus ettõl függetlenül soha nem támadó jellegû, az exhibicionista nem támadó és erõszakos. E magatartás társadalmi veszélye abban rejlik, hogy a meglepett, sokszor gyermekkorú áldozatok az esemény hatására komoly lelki sérülést szenvedhetnek. Az exhibicionizmust sokan „férfibetegségnek" tekintik, pedig a nõknél legalább olyan gyakran elõfordul. Az exhibicionista hölgyek kihívó viselkedésükrõl, nõi bájaik erõs hangsúlyozásáról, sokszor gátlástalan, mocskos beszédükrõl ismerhetõek fel.

Fetisizmus


A fetisizmus egyes tárgyakhoz fûzõdõ, akár nemi kielégüléshez is vezetõ gerjedelmet, érzelmet jelent. Amikor egy különleges ruhadarab felébreszti vagy fokozza a vágyat, akkor az pusztán egy kis ráadás a szerelmi játékhoz. Perverzióról akkor beszélünk, amikor a tárgy (fétis) jelenléte nélkül nem következik be a férfiaknál az erekció és az orgazmus a nõknél. A fetisizmus rendszerint régi szexuális élményekbõl, elsõ emlékekbõl származik, de különféle elfojtott fantáziák is szerepet játszhatnak kialakulásában.


Nimfománia


Az emberek hajlamosak a temperamentumos, kihívó, szexis nõket - helytelenül - nimfomániásnak nevezni. A valódi nimfománia kielégíthetetlen, mindig új partner keresésében megnyilvánuló nemi vágy. A nimfomániában szenvedõ személyre az elfojthatatlan és tomboló szexuális aktivitás, továbbá a bûntudat, önmaga leértékelése jellemzõ; a kifosztottság és telhetetlenség érzése hajszolja újabb és újabb kalandba, mert az élvezetek habzsolása ellenére mindig kielégítetlen marad. A valódi nimfománia hátterében súlyos pszichiátriai ártalmak, esetleg kábítószerfogyasztás áll. A férfiaknál is találkozhatunk hasonló viselkedéssel, ezt Don Juan-effektusnak vagy Casanova-szindrómának nevezik. A gyakori partnercsere az igazi szerelmi kapcsolatra való képtelenség jele. A serdülõkorúakra is jellemzõ, hogy gyakran váltogatják partnereiket, de ez a párválasztás idején megengedett és megbocsátható. Ha azonban a felnõtté válás után is megmarad, akkor már szexuális viselkedészavarnak számít. Társadalmilag veszélyessé abban az esetben válhat, ha az egyén fertõzõ nemi betegségekkel „árasztja el" környezetét.


Zoofília

Az állatokkal való közösülés hagyománya is az õsi hitvilágban keresendõ. A különféle mitológiák hagyományaiban gyakran találkozunk olyan istenekkel, akik állatok képében szerelmeskednek földi emberekkel. A régi történelmi korokban ez az állat minden esetben az adott közösség szent állata volt, aki a közösülés során a termékenységet biztosította. A mai, pornográf filmekbõl és újságokból ismert változat mindenképpen súlyos szexuális viselkedészavartnak számít. Sajnos el kell fogadni a tényt, hogy a visszataszító és elfogadhatatlan szexuális viselkedésnek a felsoroltakon kívül számtalan formája létezik, melyeket még elképzelni is nehéz.


Nemi erõszak

Az erõszakos nemi közösülés az egyik leggyakoribb és legsúlyosabb szexuális viselkedészavar. Szenvedõ alanyai általában - a férfiak testi erõfölényébõl adódóan - a nõk. A nemi erõszak bármely korú nõt érinthet, de sajnos a gyermek- és serdülõkorúak a leggyakoribb áldozatok. Az erõszak után az áldozat fizikailag és lelkileg sokkos állapotba kerül. Elõfordul, hogy felelõsséget vagy szégyent érez - annak ellenére, hogy nem tehet semmirõl. Sokszor még magánéleti kapcsolataiban is kételkedõkkel kerül szembe. (Tragikus és szégyenteljes példája ez annak, hogy az évezredek óta férfiak uralta társadalom milyen tudatalatti normákat alakított ki a férfi és nõi szerepekrõl.) Meg kell hallgatni az áldozatot és hinni kell neki, még akkor is, ha nincsenek erõszakra utaló nyomok, árulkodó sérülések, vagy az áldozat elõzõleg ivott, esetleg kábítószert fogyasztott! Gondold csak el: bármilyen is a természete, senki sem akarja, hogy megerõszakolják. Sajnos nem ritka a házasságon belüli nemi erõszak, és csak akkor büntethetõ, ha a feleség vagy élettárs félelmét legyõzve orvoshoz megy, látleletet vetet és vállalja a feljelentéssel járó procedurát. Egy nõnek egyedül mindezt nem könnyû végigcsinálni, segítségükre civil szervezetek alakultak. Magyarországon legismertebb közülük talán a NANE (Nõk a Nõkért Együtt az Erõszak Ellen Egyesület). A nemi erõszak áldozatai férfiak is lehetnek, akiket egy másik férfi megerõszakolt. Az áldozatok ilyenkor - a testi és lelki szenvedés mellett - úgy érzik, megkérdõjelezõdött saját férfiasságuk, és általában szégyenlik, hogy nem tudták megvédeni magukat, ezért ezek az esetek a legtöbbször titokban maradnak.


Mit tegyen, akit megerõszakolnak?

Ha erõszakos támadás ér, kiabálj hangosan és védekezz teljes erõddel. Ha azonban a támadónál fegyver van, a védekezés veszélyes lehet. Ilyen esetben (amennyire ez egyáltalán lehetséges) próbáld megõrizni nyugalmad és leplezni a félelmed, mert ez csak izgalomba hozza a támadót. Próbáld elterelni a figyelmét: például belegyezést színlelve talán sikerül egy forgalmasabb helyre csalni, ahol segítséget tudsz kérni. Ha nem sikerül kivédened az erõszakot, ne rohanj haza zuhanyozni, ruhát cserélni, mert minden bizonyítékot meg kell õrizni. Azonnal értesíts egy jó ismerõst, aki segít intézkedni. Fontos, hogy ne maradj egyedül! Hívd az orvosodat vagy egy kórház nõgyógyászati osztályát. Az orvosi vizsgálatnak a lehetõ leggyorsabban meg kell történnie egészséged és az elkövetõ elleni bizonyítás érdekében. Tégy feljelentést! Segít feldolgozni a traumát, ha felkeresel egy pszichológust. Gyakori a családon belüli erõszak is, amikor a támadó egy idõsebb rokon vagy a család barátja. Ilyenkor a helyzetet bonyolítja a támadó iránt érzett rokonszenv, vagy a félelem, hogy a titok felfedése változást okozhat a család életében. Pedig az ilyen jellegû támadások az esetek egy részében megismétlõdnek!



[LHP.HU]