Mit tegyél, ha rátok nyit a gyerek szex közben?
Közzétéve: 2010.01.10.
Korábban évszázadokon keresztül egy szobában lakott a család több generációja, így a gyermekek akaratlanul is megtapasztalták, hogy szüleik szeretkeztek anélkül, hogy bárkinek is a helyzetet „kezelni" és magyarázni kellett volna. A jelenség akkor természetes volt, mára azonban sok minden megváltozott. Ismerõsi körben mindenki hallott már olyan történetet, hogy a szeretkezõ párt véletlenül és hirtelen megjelenésével megzavarta a gyermek. A meglepett szülõk reakciója – érettségük, tapasztalataik stb. függvényében – ilyenkor széles skálán mozoghat a riadalomtól, a gyermek kitessékelésén (és a történtek elhallgatásán) át a humoros felfogásig, és a látottak megbeszéléséig. A feldolgozás módja és mértéke azonban korántsem mindegy, hiszen ha nem megfelelõ módon történik, akkor a gyermeket akár lelki megrázkódtatást is érheti.
A gyermek hirtelen betoppanásának kezelése attól is függ, hogy hány éves a csemete. Egy két évesnél idõsebb gyermek már például félreértelmezheti a hallottakat: a sóhajokat, a nyögéseket, a mozgásokat. Mindez számára félelmetes látvány lehet, sõt azt is hiheti, hogy a szülei bántják egymást, így még agresszív fantáziák is születhetnek benne. Ebben az esetben érdemes odafigyelni arra, hogy ezután a gyermek milyen játékot játszik, és ha elõjön, hogy a babái, mackói stb. összebújnak, akkor ezt – természetesen kezelve – játékosan tovább lehet vinni (például abba az irányba, hogy a játékok így ölelkezve fejezik ki, hogy szeretik egymást stb.).
Már az óvodás korú, késõbb pedig a kisiskolás gyermekeket is élénken foglalkoztatják a nemek közötti eltérések, hogy hogyan születnek a gyermekek stb. Egy ilyen korú gyermek már valószínûleg tudja, hogy amit a hálószobában véletlenül látott, az mirõl szólhat. Összességében a szülõnek az a feladata, hogy beszélgetés során megértesse a gyermekkel, hogy semmi baj nincsen, nem történt semmi olyan, amitõl félni kellene, és minden rendben van. A lényeg tehát a helyzet higgadt kezelése: ha pl. a gyerek önmagától kimegy a szobából, akkor késõbb érdemes utánamenni, és ha riadtnak tûnik, akkor megnyugtatni, beszélgetni vele. Azonban indulatosan, bosszúsan fellépni nem szabad, ahogy nem ajánlott eltúlzott magyarázkodásokba, „kiselõadásokba" kezdeni sem.
Blikk.hu
A gyermek hirtelen betoppanásának kezelése attól is függ, hogy hány éves a csemete. Egy két évesnél idõsebb gyermek már például félreértelmezheti a hallottakat: a sóhajokat, a nyögéseket, a mozgásokat. Mindez számára félelmetes látvány lehet, sõt azt is hiheti, hogy a szülei bántják egymást, így még agresszív fantáziák is születhetnek benne. Ebben az esetben érdemes odafigyelni arra, hogy ezután a gyermek milyen játékot játszik, és ha elõjön, hogy a babái, mackói stb. összebújnak, akkor ezt – természetesen kezelve – játékosan tovább lehet vinni (például abba az irányba, hogy a játékok így ölelkezve fejezik ki, hogy szeretik egymást stb.).
Már az óvodás korú, késõbb pedig a kisiskolás gyermekeket is élénken foglalkoztatják a nemek közötti eltérések, hogy hogyan születnek a gyermekek stb. Egy ilyen korú gyermek már valószínûleg tudja, hogy amit a hálószobában véletlenül látott, az mirõl szólhat. Összességében a szülõnek az a feladata, hogy beszélgetés során megértesse a gyermekkel, hogy semmi baj nincsen, nem történt semmi olyan, amitõl félni kellene, és minden rendben van. A lényeg tehát a helyzet higgadt kezelése: ha pl. a gyerek önmagától kimegy a szobából, akkor késõbb érdemes utánamenni, és ha riadtnak tûnik, akkor megnyugtatni, beszélgetni vele. Azonban indulatosan, bosszúsan fellépni nem szabad, ahogy nem ajánlott eltúlzott magyarázkodásokba, „kiselõadásokba" kezdeni sem.
Blikk.hu
Bónusz+ hirdetések
