Nagy-Britannia: Napi egy orgazmust a diáknak

“A brit Nemzeti Egészségügyi Szolgálat legfrissebb röplapja azt tanácsolja a diákoknak: „joguk” van a kielégítõ szexuális élethez, ami egyébként – rendszeresen ûzve – a szív- és érrendszer egészségének is jót tesz.
A felhívás a szexuális felvilágosítást szándékozik modernizálni azáltal, hogy a testi örömök pozitív hatásairól beszél a diákoknak. Az értelmi szerzõk szerint ugyanis a szakemberek túl sokáig csak a biztonságos szexre és a szeretetteljes kapcsolatra koncentráltak, míg kihagyták azt az alapvetõ okot, amiért az emberek szexelnek: az élvezetet.” (forrás:Medizóna)

Miután az utóbbi években egyértelmûen kiderült, hogy az önmegtartóztatásra buzdító nevelõ szexoktatás csúfosan megbukott, más módon kíván fellépni a brit Nemzeti Egészségügyi Szolgálat. Véleményük szerint az önkielégítés hangsúlyozásával és kevésbé tabuként kezelésével csökkenteni lehetne a tinik körében elterjedt, igen magas számú nem kívánt terhességet. A brit szakemberek szerint a gyerekeknek tanulniuk kellene a maszturbációról, és a témával tananyagot kellene kidolgozni az iskolák számára. (forrás: nana)

Ám a vitatható szexuális felvilágosító-kampány, amely a naponkénti orgazmust szorgalmazza heves vitát robbantott ki Nagy-Britanniában. A szervezõk a „Napi egy orgazmus távol tartja az orvost” szlogennel arra szeretnék felhívni a figyelmet, hogy a rendszeres testedzés, egészséges életmód mellett az egészséges, és kielégítõ szexuális életre is oda kellene figyelni.
Mindazonáltal - teljesen jogosan - olyan félelmek is megfogalmazódtak, miszerint ez csak bátorítást ad a korai szexualitáshoz, anélkül, hogy kellõ figyelmet fordítanának a megfelelõ védekezésre. A családok egyöntetûen léptek fel a kampány ellen, amely szerintük nem csak a korai szexre bátorítja a fiatalokat, de növelné a szexuális úton terjedõ megbetegedések elõfordulását is. Egyesek egyenesen szánalmasnak nevezték a rendhagyó röplapokat. (forrás:Medizóna)


Brit balhé

Érdekes ez a brit kezdeményezés. Érdeklõdésem például annak szól, hogy a szexrõl és a szexuális felvilágosításról milyen objektíven nyilatkozik. Nem a szextõl való félelembõl, hanem a problémák megoldásáért. Elveti az eddigi értelmetlen tiltásokat, a tanításban és a természetes, fiatal élet segítésében lát lehetõséget. A fiatalok nem félnek jobban a szextõl, mint bármitõl, ami ismeretlen. De szinte nem kapnak róla mást útravalóul a legfogékonyabb éveikben, mint a félelmet, a rendellenes gondolatokat és a tudatlanságot éppen az õket felnevelõktõl. A kezdeményezés alapjául szolgáló hír az, hogy a The Observer birtokába jutott dokumentum szerint az eddigi rendszer káros hatással lehet a gyerekek egészségére és fejlõdésére. A hivatalos statisztika szerint ugyanis Nagy-Britanniában a legtöbb a tizenéves terhes Nyugat-Európában. A kormánytanácsadók ezért javasolják, hogy a gyerekek korai felvilágosítása az oktatás része legyen, mert így sokkal könnyebben eligazodnak majd a kapcsolatok és a nemiség kérdéseiben – adta hírül a brit lap. (forrás: Magyar Hírlap)
Egy másik friss hír arról számol be, hogy a brit oktatási kormány tervei szerint már ötéves gyerekeknek is kötelezõ lesz a szexuális oktatás.


Ajándék lónak ne nézd a fogát?

Úgy tûnik, hogy ha vihart kavaróan is, de úttörõ kezdeményezések indultak el a szigetországban. Ezeknek van létjogosultsága és lesznek bõven támogatói is. A sürgetõ problémák sürgetõ intézkedéseket indukálnak, ami természetesen nem mindenben egyezhet a szülõk mára rég elavulttá vált szexuális felfogásával. Valószínûleg abban reménykednek a kampányok létrehozói is, hogy a fiatalok idõben történõ informálása megelõzi és hatástalanítja az idõsebb korosztályoknál szinte törvényszerûen bekövetkezett szexuális megrekedést és az emiatti szexuális zavarokat, meddõséget és párszéteséseket. Nem érdemes mindig továbbadni minden hibát egyik nemzedékrõl a másikra, amikor már tudjuk, hogy ezek sikertelenséghez vezettek. Ez rossz ajándék az utódoknak!


Lelkisorvasztás

A tinik lelkiéletének pátyolása önmagában szintén nem ért semmit: sem a szexualitás veszélyeinek megelõzésében, sem a lelki összeomlásaik megelõzésére. Hiába magyarázták el a felvilágosítást végzõk, hogy csak szerelembõl és romantikusan érdemes szexelni és hogy milyen mûvészeti-magaslati értéke van a szerelemnek, ez már túlzottan feldolgozott, mûvi és használhatatlan tudássá vált. A lelkiélet fontossága a felnõttek felvilágosításában és problémamegoldásában is elsõdleges szerepet kapott, mondván, hogy minden baj lelki eredetû.
Miért hittek ebben olyan sokáig? Azért mert az idõsebb szakembereknek teljesen más a szexualitása és a lehetõsége kiélni, mint a fiataloknak. A fiatalok szexualitása az öregebbeknek túl sok, túl testi, a hatalmas potenciális kitöréseik zavarták steril intelligenciájukat. Életkori sajátságaikat nem ismerve, mert a szexet ebben az életkorban õk sem ismerhették meg/fel, károsnak gondolták azokat. Azt gondolják ma is, hogy ez gyorsan átalakítandó, mert nem szalonképes és aberrációt, abortuszt és más rossz dolgokat okoz. Ezzel leveszik a lehetõségét annak, hogy életképes, önálló szexualitásuk kialakulhasson.


Romantikát vagy realitást?

Radikális összefogás szükséges az eddigi finomkodás és tûrés helyett, ami a romantikáról szóló meséken túl nem adott semmit, még magát a romantikát sem volt képes átadni. A realitásra való felkészítés úgy tûnik, fõleg a gyakorlati szakemberek feladata lesz.
Az eddig elnyomott szex felszabadítása is nehézséget okoz az embereknek, láttunk is már ilyet, de mennyivel többre mennek vele. Például egy fa ágainak egészséges növekedése ugye sokkal jobbnak tûnik a helyett, hogy mesterségesen bizarr növekedésre kényszerítjük. A természetes úton bekövetkezõ növekedés és fejlõdés nehézségei a továbbfejlõdés mozgatórugói. A mesterséges, tiltásokkal teli szexualitásban is kinõ, aminek ki kell nõnie, de más lesz, mint lehetett volna és nehézségei a fejlõdésképtelenség, a korlátozottság okozta következmények lesznek, amibõl már nincsen valódi megoldás, csak korrekciók lehetségesek. Melyik legyen? Akarod, hogy a gyermekeid értelmesebb és egészségesebb életet éljenek?
Az eddiginél jobban érdemes megbízni a természetben. Tegyék a dolgukat a genetika és a hormonok, jussanak érvényre a képességek és legyen benne örömünk. (Aki most vagy a késõbbiekben gondol rosszra, az vessen magára.) Akkor volna rengeteg jó lehetõségünk arra, hogy megfigyeljük a szexualitás természetes kialakulását és megérthetnénk azt. Elõítéletektõl mentesen, ahogyan érdemes megvizsgálni valamit. Ma talán nincsen olyan ember, akit illõen megfigyelhetnénk, mert nem felel meg a vizsgálati feltételeknek. Van-e természetes szexusú ember civilizációnkban, akit hagytak normálisan fejlõdni, mint ahogy hagyták kinõni a fogait. Ez a nagy kérdés.


Veszélyes tudatlanság - veszélyes tudás dilemmája

Persze minden változás veszélyekkel jár és szükséges az újfajta felvilágosítás sikeréhez a széleskörû támogatottság. Ehhez a feladat és a hozzá vezetõ munka megértése is nélkülözhetetlen. Talán nehéz elfogadni, hogy a fiatalok felvilágosításának nem ködösítésre és hazugságokra, hanem tényekre kell építenie és azt kell átadnia. Lehetõleg élvezetesen és izgalmasan, hiszen szexrõl van szó! Ha viszont megbukik egy ilyen régóta szükséges kezdeményezés, még jobban lemaradunk az életképesség földi versenyében. Felejtsük is el a világûrt!
A szex fontosabb, mint régebben képzelték. Ha arra gondolunk, hogy hányan és mióta igyekeztek teljesen elnyomni jólelkûségbõl, szerencsére sikertelenül, mégiscsak életképes valamirõl van szó. Az emberiségnek szüksége van a saját potenciáljának a megtartására, az abban való fejlõdésre. A szexért és a szexen keresztül elérhetõ bölcsebbé válásra és az élvezetre is szükség van. E nélkül gyenge, beteg emberek és közösségek születnek. A pedofília vagy bizonyos betegségekkel és betegséget okozó életmódokkal járó bizarr gyermekszex nem keverendõ össze az egészséges kiskorúak normális nemi vágyaival. Úgy keveredett össze a fejekben a nem kielégítõ féltudás, hogy az egészségest is betegesnek vagy veszélyesnek vélték, vélik. Pedig a normális nem változik magától abnormálissá, csak azért, mert hagyjuk kifejlõdni. Éppen akkor válik betegessé, ha akadályozva van. A vágyak és a nemi fejlõdés segítésének megtagadása vagy betegségnek minõsítése komoly probléma és mindig az volt a legtöbb civilizált társadalomban. Egyesek - ha tehették volna - talán úgy elõzték volna meg a veszélyeket, hogy megakadályozták volna, hogy a nemi szervek “idõ elõtt” kifejlõdjenek a gyermekeken. Melyik ember tudhatná jobban a természetnél, hogy mikor minek van ideje?


Gyermekjogi kérdés

A gyerekek segítése és felvilágosítása, egészséges szexuális fejlõdésének elõsegítése alapvetõ kötelességünk és gyermekeink személyes joga. Nincs jogunk mást adni, mint amire szükségük van, de erre a civilizációnk nem készült fel. Nem tudható, hogy mire van szükség, pedig pontosan kellene tudni, mint a gyermekek etetését és gondozását. Például a matematika megértésének és törvényszerûségei alkalmazásának átadása nem fontosabb, mint a szexualitás átadása, ha értelmes és boldog embereket szeretnénk felnöveszteni. Az értelem teljes kialakulásához is szükség van a szexre!


Született készenlét

Az ominózus röplap vitát vált ki, ami nem céljából fakad valójában, hanem abból, hogy ehhez mit tart helyesnek. “Megetetni”, ellátni akarja a szexre amúgy is éhezõ és amúgy is szexgyakorló gyerekeket. Ne hidd el a hibás gondolatot, hogy azért fogja elkezdeni gyermeked az önkielégítést, mert olvasta a röplapot. A természetes viselkedés normálisan nem ilyen. Miért? Mert a szexet nem tiltod a felnõttõl, mégis szexológushoz szaladgál, mert nem kívánja és nem is csinálja. A szex ott kezdõdik, hogy a szervezet készen áll rá. Életkoronként változik, hogy mire képes, de ez már csecsemõkortól elindul. Hányan írták és mesélték nekem, hogy azért sem megy a szex, mert gyerekkori önkielégítési bûntudat és szégyen borítja el és teszi lehetetlenné minden élvezetüket. Érthetõ, ugye?


Infantilis szexualitás

Nem kenhetõ megint a vallásokra és az ideológiákra ez a mulasztás, miközben annyi bigott, hitetlen és szexellenes ember szaladgál. Sokkal inkább a félelemre, ami a szexualitás hatalmas jelentõségében és erejében van. A gyermekkorától boldoggá váló emberiség nemcsak egészségesebb és potensebb lehet, hanem önállóbb is. Ez pedig messzire vezet. A butítás mindig megtalálta a saját érdekszféráját, minden egyes emberben személyesen. Könnyebb keveset átadni, nagyobb függést kialakítani, ami ellenõrizhetõbb és irányíthatóbb. A családok és tõlük feljebb a nagyobb és tágabb közösségekben ez a hibás, buta elv érvényesül. Lelkünk rajta, hogy amikor elengedjük a kezüket, magukkal viszik azt az életüket, ami nem teljesen az övék. Azért mert nem õk irányították, nem tanulták meg irányítani, nem ismerik, nem értik és nem is vágynak rá, hogy értsék. A vágyakat már letörték bennük akkor, amikor azok kicsíráztak. A szörnyû csiklómetélés, a nõi körülmetélés afrikai intézménye, nálunk a nõk agyában megy végbe. A férfiak pedig belenõnek saját infantilis szexualitásuk elfogadásába, segítség nélkül, autodidakta módon. Találkoznak a metéltagyú lányokkal, és még impotensebbé válnak tõlük. Fogadjuk el ezt? Jobb, ha elfogadjuk, hogy rólunk van szó, hogy ilyenek vagyunk, hogy hagytuk ezt, ha akarunk tenni ellene. A hibátlan embernek vagy annak, aki nem találja a hibáit, csak a másokét, nincsen teendõje. Keressük meg a hibákat igenis azért, hogy kijavíthassuk õket.


Vénséges érettség

Világjelenség, a szabados életû sztárok, a szakemberek, a laikusok nyilatkoznak róla, hogy 40-50 éves korra érik el õk és többi kortársaink (mi magunk is?) azt az érett szexualitást, amihez viszont már nincsen meg az a fiatalos potenciál, ami volt, amit korábban nem sikerült felhasználni. És mégis mennyivel jobb, mennyien dicsérik, és milyen sokan vallják, hogy ekkora már értik és érzik, hogy mit akarnak és meg is szerzik azt. Azt sugallja ez, hogy az idõsebbek valami titkot tudtak meg biológiai leépülésük közben. Ez pedig a biológiában nem ilyenkor szokásos – csak a szex lenne kivétel ez alól? Ez jellemzõen nem ekkor következik be normálisan, hanem akkor, amikor még felépülés van. Ez csupán mesterségesen elért biológiai késleltetés.
Nem volna jobb hamarabb bölccsé válni, amikor még van potenciál és hamvas bõr? Ennyit kellene öregedni ahhoz, hogy büszkén jogunk legyen a biológiailag rég zajló és alakuló szexualitásunkhoz? Hogy ne szóljanak meg rosszallóan, mert fontos neked a szex? Régen az volt a nyilvános szégyentelen, aki öreg korára olyan bolond lett, hogy a fiatalok dolgát tette. Jött egy késõi, nem tervezett gyerek és kiderült a titkolt, öregedõ, házastársi szex! Változnak a korok, de nem lett értelmesebb a rendszer.
Mennyivel többre juthatnánk 40-50 éves korra, ha már az elejétõl úgy ment volna, ahogy lehetne? És ha hamarabb lennénk bölcsebbek, akkor hamarabb lennénk alkalmasak arra, hogy gyermekeinknek és az unokáinknak értelmes szexuális felvilágosítást nyújtsunk. Mert ehhez is kell érettség, tapasztaltság. Elõl kell járni, jóval messzebb, hogy legyen mit átadni. Ez most még hiányzik.


Vészharang "zeneértõknek"

Ugye ismert, hogy a fiatalabbak esnek nagyobb arányban áldozatul a nem kívánt terhességeknek, az abortusznak, a betegségeknek és a tiltott és valamiért beteljesületlen vagy elromló szerelem okozta összeomlásnak. Miközben kapálózunk a szex ellen, és annyira féljük, közben szerencsétlenül birkózunk az élettel, a gyermekeink vágyaival, mert a világ egy részét elutasítjuk, és csak nagyon nehezen engedjük közelebb magunkhoz az életet.
A britek szakemberei kongatják a vészharangot. Mit szólunk ehhez mi? Én hallom, tetszik és továbbzenélem...


Dr. Tóth Emese, orvos-szexológus
www.orgazmusszerviz.hu

Blikk