A romantika világa a teltkarcsú hölgyeknek kedvezett, aki pedig ettől eltérő alakot kapott a sorstól, az a mellét, és a csípőjét az alsóruházatba rejtett tömésekkel hangsúlyozta ki. A karcsúságot a halcsontos vászonfűzõ (mieder), akár 10-15 centiméterrel is képes rövidebbre venni. A fehérnemű többrétegű, hímzésekkel díszített len- és pamutvászon alapanyagú öltözék volt. Ándörver volt az az ujjatlan vagy rövid ujjú nappali ing, mely térd alatt verdeste annak hordozóját. A szintén térd alatt összefogott bő alsónadrág pedig középen, elöl, illetve hátul vágása pedig nem a tapizás végett díszített, hanem, hogy megkönnyítse a szükség elvégzését. A harisnyát pamutból, vagy selyemből „verték” és már akkor is felkötötték. A reggeli öltözködéskor a térdig érő ing fölé fűzték a fűzőt majd erre a fűzővédőt, és e fölé a két hímzett fodrokkal díszítettek alsószoknyát, és kész.

A szecesszió új nőideált adott a világnak, az S vonalút, aki mellét előre dülleszti, hátsófelét igyekszik minél jobban kinyomni. Tartást fűző is hangsúlyozza, mely egyre hosszabb lesz, a derekat és a csípőt erőteljesen elszorítja, ám a melleket szabadon hagyja, merevítői halcsontból vagy acélból készülnek. Nincsenek tömések, az alsószoknya kevésbé ráncolt, csípőtől egyenletesen, harangalakban bővül, anyaguk vászon és színes selyem. Létrejön a melltartó a fűző és a fűzővédő kombinációjából. Eleinte csupán csak fedés végett, hogy a későbbiekben támaszt is nyújtson.

A 10-es évek sutba vágják a fűzőt, mely megmaradt formájában kizárólag a csípőt szorítja, a lehető legkevesebb merevítővel, illetve merevítő nélkül. A változások a természetes vonalú, nyúlánk női testet hozzák divatba, a molett nők, tehát kimaradnak az osztásból. Az alul nyitott alsónadrág zárt vagy hátul gombolható lesz. Egyre népszerűbb az alsóingből és alsónadrágból összenőtt ingnadrág (a kombidressz).

A 20-as években a fiús megjelenés arat. A hölgyek rövidre vágatják a hajukat, s fülig érő bubifrizurát hordanak. Az egyenes vonalú vagy alig karcsúsított ruha alá vékony pántos alsóing és alul gombolt ingnadrág illik. Létezik már bebújós alsónadrág is, amelyet deréknál gumival fog össze. A ruha rövidülésével, csupán combközépig ér. Az apró mintákkal hímzett, pasztellszínű fehérnemű vékony batisztból vagy selyemből készül. A harisnya alapanyaga is selyem vagy műselyem. Hogy az ideálnak számító kamaszfiúra hasonlítson, a nő tornázik és koplal (a divatlapokban megjelenő számos testgyakorlat, diéta, recept tanúsítja). Ez a módi új típusú fűzőt és melltartót hoz: a nem kívánatos domborulatokat (melleket, kerekebb csípőket) eltünteti, leszorítja.

1930 létre egy új fehérnemű a kombiné. Visszatérnek a nőies formák. A pántszerű melltartót felváltja a két különálló kosárból szabott modell. 1935 óta négyféle kosár (A,B,C,D) létezik. Az ingnadrág derékban szabott. Az alsószoknyából és az alsóingből létrejön az ingszoknya, illetve ennek rövidebb változata, a kombiné. A fűzőkészítőknél megjelennek a minden irányban nyúló anyagok. Újdonság a teljesen gumírozott, roll on csípőszorító. A vászon helyét – a pasztellszínű selyem mellett – a hímzett műselyem foglalja el. Hazánkban az alsóneműkön is kedvelt a magyaros hímzésminta. Új anyagként pedig megjelenik a habselyem.

1940 nejlonharisnya évtizede, származási helye: Amerika. Az ideál pedig igencsak furcsa képletet ölt: férfiasan nõies nõ. Vállát tömés szélesíti, melle hangsúlyos, szoknyája térd alá ér. Az alsónadrág, a kombiné követi a ruha rövidülését. A melltartót a mell kiemelését szolgáló betétekkel, díszvarrásokkal készítik. A hódító nadrágviselet új fehérneműtípust hoz létre: a csípõszorítós alsónadrágot. A mintás habselyem mellett kedvelt a fényes szatén. A második világháború utolsó éveiben tapasztalható anyaghiány divatba hozza a házilag horgolt vagy kötött alsóneműt. A negyvenes évek szenzációja egy amerikai találmány: a nejlonharisnya. Tartósabb és szebb a műselyem-, illetve selyemharisnyánál. Magyarországon sokáig annyira drága, hogy az elhasznált, szakadt darabokból újat kötnek.

1950 ismét divat a teltkarcsú nő. Így hát visszatér a derekat elszorító, a melleket hangsúlyozó fűzõ, és megjelenik az önálló derékszorító. A dús kebleket kúpos kosarú melltartó emeli ki (drótmerevítõvel támasztják alá). A bõ szoknya divatjának köszönhetõen újra fontos szerepet kap a rövid, fodros alsószoknya, amely keményített vászonból, nejlontüllbõl, vagy habszivacsból készül. A szintetikus szálakból készült fehérnemű gyorsan népszerű lesz, mert olcsó és könnyen kezelhetõ. Vannak persze hátrányai is: a nedvességet nem szívja fel, ezért a test befülled, és “ráz”.

1960, fekete a mini alatt. A nõ pedig legyen vékony és kislányos. Divat a kis mell és a keskeny csípõ. A szoknya rövid, a vékony láb sokszor combközépig látható. A miniszoknya alól eltűnik a harisnyatartó, és megjelenik a harisnyanadrág. A műszálas fehérnemű változatlanul virágkorát éli (hátrányait igyekeznek kiküszöbölni). Piacra kerül egy új, elasztikus hurkolt anyag: a sztrecs. Vidám színeivel hamar népszerű lesz a hölgyek körében. A pasztellt fölváltva, egyre több színben pompáznak az alsóneműk. Nem ritka a vadító “feketenemű” sem. A bugyi testre simul, télen viszont a hosszú szárú, térdnél csipkefodorral végződő “tundrabugyi” divatozik, amelyhez kivágott trikó való. Feminista nõk ezrei dobálják tűzbe a nõiesség gyűlölt jelképét: a melltartót. A boltokban azért változatlanul kapható, az elasztikus darabokban már nincs merevítõ.

1970, minimális melltartó, maximális bugyi Sokféle fehérnemű hódít: a sportos uniszextõl a fodros romantikusig. A szoknyahossz sem állandó. Egyszerre modern a mini, a térdig érő midi és a bokát verdeső maxi. A nadrág végképp eluralja a női ruhatárat, szintén sokféle szabásvonallal: a széles trapéztól az egészen rövid forrónadrágig. A nõ a férfiéhoz hasonló pamut atlétatrikót és -alsót visel, bár a romantikus stílus jegyében felelevenedik a csipkés, pántos fűzővédő és a fodros alsószoknya divatja is. A melltartó lehet alul merevített és hosszított vagy rugalmas anyagból, varrás nélkül készülő, úgynevezett minimál melltartó. Divatos a harisnyanadrág, de reneszánszát éli a csipkés harisnyatartó és a színes harisnya is. Az egyre kisebb bugyik mellett, változatlanul használatos a térdig érő, csípőszorítós nadrág.

1980: vissza a fügefalevélhez Boldog-boldogtalan fekete csipkés alsóneműt és fekete harisnyanadrágot hord. Madonna divatba hozza a melltartót – utcai viseletként. A divat maga a fehérnemű, legalábbis a ruha vagy a kosztümkabát alól kivillanó melltartópánt. Sztrecsből már, nemcsak alsónemű, hanem felsőruházat is készül. Alatta már tényleg nem lehet hosszú, vastag bugyit hordani. Megjelenik a tanga: elöl parányi háromszög, hátul vékony pántocska. A legparányibb takaró a fügefalevél után. Legnagyobb sláger: a body. A rugalmas, kényelmes, alul kapcsos darab egyszerűen blúzként viselhető. S megérkezik a lycra – a legrugalmasabb, legszebb és legtartósabb anyag napjainkig.

1990 a szoknya alatt a helyzet változatlan. A melltartónak viszont új neve van: Push up – vagyis nyomd fel! A beépített párnácskák bármilyen méretű kebellel csodát művelnek. Hasonló elv szerint készül a legeslegújabb bugyi és harisnyanadrág. A beépített idomok a lapos popsit kerekebbé varázsolják, a megereszkedett hátsófertályt – torna nélkül – akár öt centivel is megemelik.

horny

vissza az előző oldalra | még több erotikus hír

Bónusz+ hirdetések:

Kiemelt hirdetések: